Beszámolók:  

.:: Sziasztok,

Első élményeim a hétvégéről, aztán majd Jedi aka CoacjOli majd osztja az igét...

Katával már pár nappal előtte kint sertepertéltünk a környéken, sieltünk Kaprunban meg próbáltunk bringázni is, de ezt sikerült a majdnem folyamatosan zuhogó esőnek többségében elmosnia :-(. A verseny előtti napon egész nap esett, nem akartuk Olit elkeseríteni, ezért inkább nem kommunikáltunk.

Reggel elfoglaltuk a MEDIA szállást, regisztrálódtunk, feltérképeztük a helyet. A falucska tipikus alpesi falu, hatalmas faszerkezetes házak, tiszta, virágos, rendezett kertek, utcák (fotók később, csináltunk kb. 150db-ot), a helyiek népviseletben, szóval minden nagyon alpesi volt. A napsütéses időn felbuzdulva Katával bejártuk a 24H pályát. 3.2km hosszú (200m szint egy körben) hegyi pálya, tele kaptatókkal, technikás, gyökerekkel tarkított erdei szakaszokkal, hosszú lejtőzésekkel, füves réten a frissen szétszort tehén cuccal.

A 24H előtt egy un. Slopestyle verseny volt, aminek gyakorlatilag az a lényege, hogy a hegyoldalban berendezett pályán (10m magass letörés, autók, buckák, stb...) ki tud gyorsabban lejönni úgy, hogy közben öngyilkos mutátvanyokat mutat be a levegőben. Kis hazánkat GIZMO, ahogy a konf mondta: Atilla Nagyí képviselt :-)

A nap végére megérkeztek Olivérék is, egy nem éppen ecccerű rájd után, volt defekt, meg minden. Döme egész elfáradt mentálisan, mire leértek :-))) Láccott a srácon, hogy kész van :-)))

Regisztráció és szállásra felcipekedés után irány a legautentikusabb resti, bedobtunk egy kis szénhidrátot és a másnapi leányalomról csevegtünk. A fizetésnél volt egy kis probléma, Döméjék nem hoztak le pénzt. Egy igazi Ungarise tarhálásnak lehettek szemtanui a pincérek, egy marék apróból jött össze Döme vacsijának az ára :-)))). A pincér meg sem számolta, csak beszorta a kasszába...

Vasárnap reggel megkerestük a legjobb helyet (később kiderült, hogy nem ez volt a legjobb...), ahol tanyát vertünk és kiépítettük az Oli Zone-t. Profi frissítő pontot képzeljetek el, massage pad, szervíz sarok, frissítő pult, Hi-Fi, neon reklámok, stb...

Rajt pontban 11-kor, mindenki széles vigyorral az arcán vágott neki az első körnek (itt meg volt kraft mindenkiben...) A frissítő zonánktól kb. 50m-re volt egy olyan frissítésre alkalmas pont, ahol Oli lelassult annyira, hogy beadhassuk neki a fuel-t. Ezt a "rövid távot" többször sprintben tettük meg, hogy beérjük a rakétaként száguldozó Lover vitézt...

Az első pár óra teljesen jól telt, szikrázó napsütés, meleg, jó hangulat. Döme kidobta hab testét a rétre, hogy valami szint vigyen föl a fonnyadt deltákra:-))). Mi meg lestük a versenyző minden kívánságat, tökéletes összhang volt, ezt még azzal is tupíroztuk, hogy vóki-tókival tartottuk a kapcsolatot és már a pálya felénél tudtuk, hogy a frissítőnél mit kell majd beadni. A hivatalos felosztás a következő volt:

Döme: auto rájder, frissítő
Zolika: fotgráfer, frissítő (sprinter), szervizes
Kata & Dori: masszőr és pom-pom-os lányok, frissítő utánpótlást bonyolitók és pillanatnyi állást figyelők.

Az esti órakat Kataval mi kezdtük, Döméék aludtak 3-ig. Éjfél után kezdődött az igazi küzdelem, a levegő lehült 3 fokosra, csillagos égbolt, metcő hideg. Sokan elmentek aludni, Oli ellenfelei is sorban kidőltek, egy körül már csak Ő rótta a köröket, mindenki más papírkutya volt... Egyedül az osztrák klubtársunk karikázott szorványosan, mint egyetlen női induló az egyéniben (ki kondolna, hogy meg is nyerte:-))). Minden elismerésem az Övé, én azt mondtam, hogy ha bírni fogja éjfélig, akkor már jó... A 24H alatt kb.4 órát pihizett csak!!!! Gratula!

Amikor 3-kor elmentünk aludni Oli már 10 körrel vezetett, Mario dehidratálva feküdt az infúziós sátorban...

Reggel mire kiértunk Düméék azzal fogadtak, hogy 20 kör az előny és "egész jól van a gyerek". Elmentek reggelizni és egy pár perc múlva befutott Lover boy is egy újabb kört abszolválva. Láthatóan fogyott, a szervezetéből minden víz felszívódott, de egyéb "rendellenességet" nem tapasztaltunk. Gyors megbeszélés és már ment is tovább. Futva megtettem vele egy kört reggeli edzésként :-) és pár új fotával gazdagítottam a kamerát... 21 órával a rajt után Oli még mindig ülve vagy állva, de feltekert a hegyre... Ez több okból is érdekes... A falu 1050m-en volt, innen minden csak felfelé volt, a rajt óta eltelt 21 óra, megtett 68 kört (217km, kb.10000m szint) és meg így is alig értem utól...

A befutóra megint mindenki a hegyen volt, együttt örült velünk mindenki Olivér győzelmének, az ellenfél 30 fős (busz hozta őket, egyen poló, stb...) csapata is üvöltve, kolompolva éljenzett.

Ami engem már a HHH-n megfogott 2003-ban, az az emberi akarat, hogy valamit kitűzök magam elé és azt VÉGIG FOGOM CSINÁLNI. Mikor Oli szólt, hogy örülne egy kis segítségnek, nem sokat gondolkodtam.

Örülök, hogy részese tudok lenni egy ilyen küzdelemnek, szerintem mindegyikünk így van vele, aki kint ült a 3 fokban és a verseny vége felé is tartotta a lelket Oliban. (bár szerintem inkább Ő adott nekünk erőt, én reggel olyan szarul voltam, hogy egy szellő felborított volna...)

Jó egy csapatban lenni veletek! Zolika by ZuZoli ::.


Tovabbi képek Exseven oldalan:  .:: Exseven ::.