Info és erdemények:
Kattints a fenti plakátra és a rendezők honlapján találod magad!
Beszámolók:
.::
Várhatóan megy Phd aka Zsolt, Zöldember, Gyula, Hédi, Én ....
::.
.::
Ott volt Ádém (köszi a
parkolóhelyet) Phd, Gyula, Géza,
Zöldember, Hédi, FD, Kálmi .... Jót versenyzett mindenki. Jómagam Hédivel
tekertem. Nagyon nagy élmény volt segíteni egy csapattársnak, ötleteket és
tanácsokat adni.
A szervezés nekem tetszett, bár voltak sértő hibák. A dobogós helyezettek nem
kaptak érmet sem oklevelet. Ez, figyelembe véve az erőfeszítésüket több, mint
sértő. Díjak nagyon gagyik voltak.
A pálya nagyon tetszett, bár az az érzésem volt, hogy csak felfele megyünk.
Többek hasonlóan érezték. :-)
by FD::.
.::
Röviden embert próbáló volt. Nem tudom
mikor voltam ilyen kemény versenyen. A hosszú távra tényleg illet az extrém
jelző.
Na de kezdjük az elején. A csapat: Hédi, Gyula, Zöldember, Frank, Bodor Ádám,
Kálmi, Géza és a barátnők, akik nagyban feldobták a verseny hangulatát. Itt
köszönném meg Kiskedvesnek, hogy eljött és szorított értem. Ez nagyon nagy
pluszt adott a verseny folyamán.
Itthon talán már az összes maratonon indultam, és azt hiszem nyugodtan
kijelenthetem ez itthon a legdurvább, legmegabrutálabb verseny. Tordai Csabának,
Sass Józsinak eszméletlenül tetszett, nekem már annyira nem. Szeretem, ha egy
versenyen nem úgy esek be a célba, hanem még talán élvezem is. Nekem ez most
nagyrészt szenvedés volt a táv felétől kezdődő combgörcsökkel. Amúgy nekem ez a
hazai pálya, de valahogy még sem fekszik. Kálmi, Bodor Ádám és én voltunk az
extrémek, a többiek a klasszikusok. A verseny legnagyobb pozitívuma az volt
számomra, mikor utolértem Noé Balázst, de inkább arról volt szó, hogy nem volt
formában, minthogy én fejlődtem volna ekkorát. Rohonc feletti szőlőhegyekben
viszont eszméletlenül nagyot mentünk. Sorra szedtük le az embereket. Hihetetlen
taktikus a Srác. Nagyon tudja, mikor kell menni, tartalékolni, majd robbantani.
De tényleg, nagyszerű érzéssel tölti el az embert az a tudat, hogy képes volt
erre és megcsinálta. Amúgy a táv kicsit hosszabb lett, mint amit írtak, 92 km és
2945 m szint benne.
A többiek elmondása a classic távról, sem volt mentes a kistányéros mászásoktól.
Szóval le a kalappal mindenki előtt, aki célba ért ezen a versenyen.
A pálya szerintem nagyon jól volt kijelölve, nem is értem, hogy a classic távon
az első öt, hogyan tévedt el. A frissítés sokat fejlődött tavalyhoz képest,
mindegyik ott volt, ahol az ember várta. A startcsomagban lévő érem szintén
kellemes meglepetés volt, bár úgy lett volna értelme, ha az ember célba érésnél
kapja meg. A verseny legnagyobb erénye, mégis csak a helyszín. Kőszeg
varázslatos, a hegység pedig gyönyörű, bár ez nagyon szubjektív vélemény. Itt az
ember tényleg úgy érzi, hogy az Alpokban teker.
Sajna negatívum is volt, ez pedig az eredményhirdetés. A hangzatos díjak és
pénzek helyett, a dobogósoknak be kellett érniük szinte már nevetséges díjakkal.
A végére hagytam a legnagyszerűbb dolgot, hiszen Hédi révén a BringaBanda megint
a dobogón állhatott. Szóval ez volt az Alpokalja maraton. Jövőre újra jövünk!
by
Tudor aka Zsolt::.
És az elengedhetetlen képek: