|
.:: Időpont: 2006. június 04.
Helyszín:
Kőszeg
.:: X2S terepduatlon OB:
8km terepfutás- 26 km mountainbike- 4 km terepfutás.
Azt hiszem ez korszakalkotó verseny volt. Még mindig bennem van a verseny hangulata. Kicsit túlozva egy montiverseny „ingerszegény” ehhez képest. Személy szerint sikerülhetett volna szerencsésebben is, de erről kicsit később.
Az X-terra jellegű terepversenyek tavaly óta hódítanak nálunk is, s ez volt az első ilyen terepduatlon verseny. Nagyon vártam ezt a versenyt, hiszen ez volt az első ilyen fajta megmérettetésem, másrészről Kőszegen, ami a szívem csücske.
Szóval a pályát nagyon nem kellett bemutatni nekem, a bringás részt hetekkel korábban már begyakoroltam, a futópályát azonban nem. Így voltak számomra is ismeretlen csiki-csukis ösvények.
Sajnos a bringás részből kikerült Andalgó, a kőszegi DH pálya, mivel a sok eső miatt a szervezők inkább a biztonságot választották, pedig montisoknak itt nagy előnyünk lett volna. A szervezésről csak jót tudok írni, tuti ajándékcsomag a nevezésnél, a speaker nagyon képben volt mindenkivel, és nagyon jó zenéket válogatott össze. Barátnőmnek azt tetszett leginkább, hogy folyamatosan volt pörgés. Jöttek, váltották egymást a versenyzők, nem volt holtidő, mint például egy monti maratonnál.
Egyedül talán a pályakijelölésbe lehetne belekötni, mivel voltak közös részek a futó- és bringapályában, így voltak, akik a fáradtságtól már célt tévesztettek.
Na most kicsit az én szemszögemből a verseny. Elég babonás vagyok, de gondoltam a verseny előtti baljós árnyak jó versenyzést tartogatnak nekem, ráadásul a rituális „valamit biztos otthon hagyok” dolog is megvolt, mert a licensz kártyám tényleg otthon maradt, aztán később már nem volt rá szükség…
A napokig szakadó eső engem nem zavart, szeretek sárban szenvedni, az azonban igen, ha a technika nem pöpec. Előző héten 2 szervízben is volt a hátsó kerekem, mert még mindig Zalaszentgrótot nyögte. Szóval a szombat szinte egész nap a gép szerelésével telt.
Mivel ez volt az első ilyen stílusú versenyem, kicsit megfontoltabban rajtoltam el. Nem akartam a montis részt már görcsölő combokkal indítani.
Az első futásnál tartalékolni akartam, ami szerintem ment is. Fura, azt hittem vaddisznó vagyok lefele futásban, mert a hegyi futásokat rendszerint a Gellért-hegyen végzem. Lépcsőkön fel, árkon-bokron át le. Itt azonban akiket simán lefutottam felfelé, azok úgy robogtak el mellettem lefelé, hogy követni nem bírtam őket. Ez tényleg csak technika, hogy fogsz talajt, hogy rugaszkodsz el, de hát még kicsi rigó vagyok ebben a műfajban.
Aztán jött a váltás. Itt elég sok időt elszarakodtam, tényleg el kellene egy ilyen versenyre egy Camelbak.
A montis részt élveztem nagyon. Itt látszott ki fektet hangsúlyt rá, mert akik inkább futnak, azokat könnyű volt utolérni. De aztán eljött a vég. Az utolsó hosszú, rongyolós lejtmenet után próbálok tekerni, de csak mókuskerék. Megállok, forgatom a hajtókart előre, ugyanúgy pörög mintha hátrafelé tekerném. A kazettának vége…
Az utolsó pár kilcsit az első körben már futva tettem meg, így kb. a verseny felét tudtam teljesíteni. Ekkor még higgadt voltam. Van ilyen egy versenyen. Később lettem csak pipa, mikor láttam, hogy azok, akikkel együtt mentem, ők hol értek be. Ja és az eredményhirdetés után a tombolán szerintem mindenki nyert valamit (nagyon komoly nyeremények voltak!), csak én nem.
Még így is azt mondom megérte elindulni, mert aki fogékony az újdonságokra, az extrém dolgokra annak ez nagy élmény. Engem nagyon megfogott. Visegrádon is ott leszek!!!
by Horváth Zsolt ::.
|
|
