.:: Sopron, a lapos Transalp, saját szemszögből. Mivel Sopron messze van, ezért Gibbel és Krisztával már szombaton lementünk. Szokás szerint a szombati edzésemet a pályán végeztem, megnéztem a rövid kört.

Nagyon élveztem, mert szinte végig aszfalton és dózerúton vezetett, gyönyörű helyeken és a fenyvesekben nagyon tiszta, fenyőillatos levegővel. Aránylag száraz volt a pálya is, bár laposabb helyeken azért voltak tócsák is bőven. Tisztára olyan érzésem volt, mintha a Transalpon lennék, kivéve egy bökkenőt, egy kicsit rövidebbek és laposabbak voltak az emelkedők.

A vasárnap reggel ahhoz képest, hogy versenynap volt, aránylag nyugisan telt. Ehhez talán az is hozzásegített, hogy kevesen voltunk BB-sek és szerencsére Kriszta remekül ellátta a csapatvezetői funkciókat (rajtszámok átadása, rajt előtti frissítések, stb.). A rajt néhány percet csúszott, előtte körbenéztem és rögtön sikerült hatalmas terheket pakolnom a vállaimra, mivel egyetlen nagyágyú sem jött el, így én számítottam a legesélyesebbnek és ilyenkor mindig történik velem valami. Rajt után az első aszfaltemelkedőn kb. 10-en mentünk fel, aránylag kényelmes tempóban.

Terepre elsőnek fordultam be és rögtön szakadt mögöttem a sor, onnan kezdve végig az élen haladtam, különösebb gondom nem volt, így a versenyről nem is írnék többet.

Illetve! A harmadik itatónál közölték, hogy negyedik vagyok, előttem hárman elmentek fél órával ezelőtt. Először kezdtem aggódni, de aztán megnyugodtam teljesen. Megnyugodtam, hiszen ez azt jelenti, hogy egyáltalán nincs veszélyben a magyar mountain bike sport jövője! Vannak itt még tehetségek!!! Merthogy nincs itt Parti, Szilárd, Blazsó és mégis van, akitől kapok 50 km alatt fél órát.

Na jó, már hallom is a hangokat, hogy ennyit azért egy kiöregedett, alulmotivált ex-bajnoknak nem nehéz adni. Igazatok van, de én azért mégsem keserednék el.

Számolgassunk! Ha az újonnan feltűnő csiszolatlan gyémántokon elkezdünk dolgozni, adunk neki normális kerékpárt, edzéstervet, tápkieget, stb, akkor rohamosan nőni fog a teljesítménye.

Lássuk, hogyan alakul így az időkülönbség:
- Alulmotivált ex-bajnok legyőzése: -50,0% azaz csak 15 perc
- Rendszeres edzések: +33,3% azaz 20 perc
- L.O: "Erős vagyok..." lelkigyakorlatok: +25,0% azaz 25 perc
- Magellan kerékpár (eddig Metro Bike-val ment): +20,0% azaz 30 perc
- Heti két Olisuli a Hármason: +16,6% azaz 35 perc
- Szúnyog, légy, sár és esővíz helyett PowerBar: +15,0% azaz 40 perc
- Anikó, Dóri és Vera az itatók: +20,0% azaz 48 perc
- FD és VJ az olajozó: -12,5% azaz 43 perc
_Sala minden verseny után teljes generált csinál: +10,0% azaz 47 perc

Tehát 47 perc 50 kilométeren. Ez rendes maraton távon duplázódik, azaz 1ó34p.

Blazsó a mostani Mount St. Anne-i MX VK-n kapott 1ó32-t, azaz ez simán VK győzelem!!! És ne felejtsük el, hogy nekünk rögtön 3 csiszolatlan gyémántunk van. Tehát a dobogó simán a miénk. A sorrendet meg majd sprintben egymás közt eldöntik valahogy.

Így haladtam a cél felé a negyedik helyen, tök boldogan. Aztán ott közölték, hogy megnyertem. Na ettől teljesen lelombozódtam. Mi történhetett? Biztos nyikorgott a Metro Bike, meg eddig a helyi fociedzésre jártak, de abból is kimaradt az utolsó 6, mert Vilard regaui beszámolóját olvasták, meg biztos még nincs rutin, meg stb. De nem baj, majd csiszolgatjuk őket. Így aztán megnyertem, bizonyítani is tudom, mert készült róla fotó is. Hátulról. De nem baj, mert én onnan előnyösebben nézek ki. by HP ::.

Gib,a maffiozó	Farkas Tamás	Csapatgyűlés