|
.::
Szombat 6.30. Ébresztő. Reggeli a fimon és tartalmas Fortunate müzlikből, picit turbózva a zabpelyhükből főzött zabkásával és pici mézzel. Aztán bepakoljuk a bringákat a kocsiba és irány az aznapi start helyszíne. Pici kis falucska, nem messze a szállástól. Nagyon mediterrán hangulata van. Nekem nagyon tetszik. Mikor odaérünk, még minden álmos. Mi is. Szerencsére nagyon remek parkolót találunk egy nagy lerobbant házzal, aminek valahogy brutál jó a hangulata. Készül is pár jó kép. Majd beülünk egy kávézóba, hátha életet lehet lehelni Gibbe, akinek ekkor még valahol 45 körül van csak a pulzusa. Nem mondhatni, hogy idegesíti magát a verseny miatt. Egy kis kóla megteszi a hatását. Lassan, de biztosan a többiek is gyülekeznek. Ma úgy tűnik senki nem akarja elkerülni a felvezetést, ami az éles startig lesz egy majd 5km-re lévő másik falucskában. Lehet azért nem, mert most a startkapu alatt kell gyülekezni. De tévedtem.
Koncentráció és már indul is a mezőny, a felvezetés nagyon gyors, lefelé haladunk a tengerpart felé, a kanyarokban autók tűnnek fel, szerencsére lehúzódnak és félreállnak, nem úgy, mint itthon. Majd a kanyarban felbukkan pár bringás. Jé rajtszám is van rajtuk. Megállnak, leszállnak, megfordítják a bringákat és már el is nyelte őket a tömeg. Wow. Félelmetes volt. Aztán hosszú sík rész, majd át egy hídon, megindulunk. Aztán megállítják a tömeget, melyből egy helyi vitéz tajtékozva kilép és üvölt, hogy minek kell megállni. Valahol igaza van. Aztán a tömeg átszakítja a szalagokat, melyek a depókat hivatottak megtestesíteni. Ennek ellenére az UCI bírok rajtszám szerint megnézik a versenyzőket, a nőket előre is szólítják. Start.
Valahogy nehezen indulok neki, az egész csapat egyben van. Nehezen haladunk, alig látok, hatalmas a por, az út meg nagyon köves. Próbálok nem a defektre gondolni. Szerencsére elkezdődik egy szerpentines, dózer utas mászás, bár a talajadottságok nem a legjobbak, van lehetőség felkúszni a mezőny elejére. Még látom a Fiat – Rotwild csapat fehér mezbe öltözött versenyzőit, vagy csak halucinálok. Erdő, majd hirtelen köves mászás, bringa vállra fel, futni kell, mert a suhanc titánok nagy erőkkel szaladnának el mellettem. Szélesítem is a bringát, ahogy tudom, picit kileng a vállamon a fara, nem mernek előzni. Sajna annál inkább a lejtőkön. Úgy vagyok vele, hogy nem kellene felütni a kereket. Ezért már tegnap feltettem hátra is a 2.1-es WTB Exiwolf külsőt. Elől is ilyen van 3 bar-ra fújva. Nekem bejött, jól lehetett irányítani, jól tartotta a bringát a kanyarokba. Szóval lefele sokan megelőznek. Aztán sík.
Haladok, egyszer csak elrobog egy kétfős vonatocska. Elől egy hatalmas gyerek terheli ezerrel, mögötte egy aprócska csaj. Az első nő. Na akkor ide beállunk. De köztünk van még egy gyerek. Kiabálok is neki, hogy menjen, nem tudom körbe bringázni. Szerencsére nem szakad le. De nagyon kell kapaszkodni, mert hatalmas a tempó. Megyünk vagy 40km/h-val, egy töltésen. Leszedünk 3-4-5 embert. Jobbos, híd, balos, híd, rázató, át egy fatelepen, majd el kezd emelkedni az út. A lány leszakad, majd mindenki tolni kényszerül, de én fent maradok a bringán és küzdök a kőgörgeteg tetején, hogy ne kaparjon ki a bringa fara. Több-kevesebb sikerrel megy is a dolog. Leszedek pár bringást és hajrá.
Innen ligetes erdők, vörös eredi talaj, hamar észreveszem, hisz az első gumi szórja fel rendesen a lábamra a talajt. Mindjárt elszíneződik a lábszáram. Bolyozunk. Valahol lehagytam a nagy embert, aki a lányt hozta fel ránk. Egyszer csak előkerül és halad keményen, de sikerül ritmust váltani vele. Ekkor érzem, hogy valami nem stimmel a hátsó felemnél, hatalmas fájdalmat érzek a fenekembe, odakapok és lesöprök egy darazsat vagy mit a hátsó felemről. Mögöttem a srác röhögve mondja, hogy látta, amikor harapott a dög. Ne ennek nem örülök, mert heveny helyi tüneteket tudok produkálni. Inkább lelépek. Otthagyom a csapatot a melák gyerekkel, csak két pici srác tartja a tempót.
Lassan előkerül az utolsó 5 km-t jelző tábla. Haladunk, lefelé, sík, előttünk két srác. De nem üldözzük őket. Ami nagy hiba, mint később kiderül. Az összedolgozás megszakad. Senki nem akar vezetni, pedig már csak 3 km a cél. Kelletlen előre állok, nem nagyon húzom, tudom a többiek az alkalmat lesik. Meg is indul a két pici gyerek, megfogjuk őket, újból elől vagyok. Mi a kő? Aztán balra kiborít az egyik srác, csapattársa utána, ők a két kicsi, majd a nagy benga utánuk, én meg nem erőlködök, hisz az utolsó 500 méter emelkedik és ott lassan, de ledolgozom a hátrányom, ha nem is eléggé. Bent vagyok.
Gyorsan befalok 3 almás rétest, majd liter víz, aztán irány a doki, kit sajna nem tudok meggyőzni, hogy nekem kalcium injekció kellene. Neki csak nagyon súlyos esetre van cucca, gondolom csípéses sokk ellene adrenalin injekció, amit nem akar belém diktálni. Kicsit felháborodok, és arrébb megyek. Kapok fenisztil cseppeket Irisztől. Köszönöm. Gondolom az utcán furán néztek, miért is nyalogatok egy gyógyszeres fiolát. Bepakolunk, kezd alábbhagyni a verseny drukk, majd szépen elkezd dagadni a szám, mint az allergiásoknak. Dokihoz már nem megyek, inkább vissza a szállásra, ahol van kalcium ampullám. Megiszom, s máris jobban vagyok. Bringapucolás, fürdés ebéd.
Az ebéd mókásan indul, mert a pincér Gibre és Krisztára borította a narancslevem, de lehet csak azért, mert hiányolta azt a kagylóhéjat, amiben a halakhoz a fűszeres olajat szokták adni. Annak lába kelt. Sűrű bocsánatkérés közepette aztán átültettek egy másik asztalhoz. Ennek ellenére a kaja finom volt.
Ebéd után elszaladtunk felvenni a Powerbar cuccokat, amit a vasárnapi UCI E1 kategóriás Parenzana maratonra kaptunk. Picit paráztunk, mert nem volt semmi nálunk, hisz a rajtszám, amit már két napja kaptunk a bringán van. Jól bírja a terhelést. A rögzítéshez szükséges nyílások jó helyen vannak és príma a fóliázás is. Az igaz esőben nem teszteltük le. Szerencsére. Kérdem a szervezőket mi kell, hogy átvehessük a csomagot. „Csak egy vidám mosoly.” Mondják. Mindenki mosolyogva veszi át a csomagját. Szállásra vissza, pihi, majd tésztázunk egy jót. Még Fishnek is marad dögivel tészta.
Este még díjátadás van, az első két nap összetett eredménye alapján, minden kategóriában. Itt van az a 13 másodperc. Ugyanis ennyivel maradt el a 3. helyezett mögött. Csak sejtettem, hogy jól kell mennem a második nap, ami azt jelentette, hogy harmadik lettem a korosztályomba, de nem voltam elég gyors, Ha meghúzom az elejét, hogy felérjünk az előttünk lévő két bringásra, akkor a dobogó harmadik fokán állhattam volna és az ajándék helyett 50 Euro ütötte volna a markom. De ez így is szép szerintem.
Az eredményhirdetés mókásan alakul, mert a várakozás során összekeveredünk az ugyancsak a Plava Laguna komplexumban rendezett amatőr kispályás focibajnokság résztvevőivel, akik sörrel a kezükben érkeztek meg, élvezték a helyi divatdiktátor szexi modelljeinek a bemutatóját. Szerencsére ez nem volt hosszú. A focisták is hamar távoztak sörösüvegeiket hátrahagyva. Mondhatni fejvesztve menekültek. A modellek, pedig segítettek a díjátadásban. Volt köztük olyan is, akit másnap a szervezők között is megtalálhattunk.
by FD ::.
.::
első rész ::.
.:: második rész ::.
.:: negyedik rész ::. |
|
