|
.:: Időpont: 2006. április 02.
Helyszín:
Leibnic, Ausztria
.:: Itthon a jó idő ellenére még alig-alig lehetett találkozni az erdők ösvényein kerékpárosokkal, amikor nyugati szomszédaink már túl voltak néhány kisebb versenyen, és elérkezettnek látták az időt, hogy megrendezzék hivatalos szezonnyitójukat, a 7. Silberberger Trophy-t.
Van ennek a versenynek egy bevált hegye, egy szőlőhegy, a Szlovén határtól nem messze, Leibnitz falucska szélén. Ha csak úgy arra autóznék, eszembe nem jutna, hogy lehet versenyt rendezni egy ilyen helyen. Valahogy így képzeljük el: adott egy osztrák borászati épület, egy fölé magasodó hihetetlen meredek domb, mely tele van szőlőtőkékkel. Tehát erre a hegyre kellene felküzdeni magunkat…
Vegyes érzések hatása alá kerültem, amikor megláttam a sok Szlovént és Osztrákot, akik csapatmezben, csapatbringával járták a pályát. Először arra gondoltam, milyen kár, hogy ilyen nincs kis hazánkban, aztán arra, hogy hajjaj, holnap el fognak verni rendesen…
Azért beneveztem, pályát jártam, mentem három kört, s jelentem, egyre jobban tetszett a dolog! Nagyjából így nézett ki egy kör: hosszú, lankás emelkedő után nagy ívű visszafordító, aztán a versenyzőre szabadult a pokol: olyan hihetetlen mászás következett, hogy azt nem fogja egyhamar elfelejteni…
Azért egy darabig még maradt a nagytányér, majd amikor a meredek dolognak vége lett, következett egy, az elejéhez hasonló lankás szakasz, a szőlőtőkék között. Ennek a végén elvált a „kis” (2,1km, 100m szintemelkedés) és a „nagy” (2,7km, 150m szintemelkedés) pálya. A kicsi lefelé vette az irányt, egy brutál meredek füves-murvás lejtőn, a nagy tett egy kis hurkot, amiben volt egy meredek mászás, aztán a másik irányból majdnem ugyan erre a pontra csatlakozott vissza. Tehát újra egyben a két nyomvonal. Nagy lendülettel be az erdőbe, egy technikás, gyökeres épített-ugratós dh ösvényre. Ennek az aljába nem ment le a kis pálya, itt is csak egy kis huroknyi különbség volt a kettő között. Ezek után már csak egy nagytányéros rövid mászást kellett leküzdenünk, majd egy, a rajt-cél területről teljes egészében belátható, meredek ereszkedés a füves domboldalon, hatalmas kanyarokkal tarkítva, és már bent is vagyunk a célban, és persze kezdhetjük a következő kört…
A versenyzők alatt guruló technikán azért látszott a magyarhoz képest sokszoros kereset, de ez nem minden esetben jelentette azt, hogy jobban is mennek, mint mi! Röviden az eredményekről: három magyar vett részt: Doba Péter 10. lett hobby felnőttben. Ez a kategória nem összetévesztendő a magyar hobby kategóriával, hihetetlenül nyomták a srácok, a 10. hely kiváló eredménynek számít, főleg egy ilyen fiatal felnőttől! Elit felnőttben indult Grósz Béla, neki a 15. helyet sikerült megszereznie, úgy tudom, technikai problémákkal bajlódott! Én elértem célomat, megnyertem a kategóriámat, 1 perccel.
Mindezeken kívül volt valami, ami nagyon megfogott ezekben az emberekben. Mindenkinek jó volt a kedve, mosolyogtak, beszélgettek, mondták a magukét akkor is, ha egy szót sem értettünk belőle, azaz elmondható, hogy az osztrák egy életvidám, jókedvű nemzet! Próbáljunk meg tanulni tőlük ebben is!
by Suppan Marci és Pepike
::.
|
|
