|
.:: Időpont: 2006. május 06-07.
Helyszín:
Orfű
Versenyinformáció: 06-30-939-6100, Goda Péter
.::
2006 május 11: Itt az új képgaléria. Kattints a nagyobbacska képre itt.
Alul pedig apró szösszenetek a versenyről....
::.
.:: OX ORFŰ
Nem valami jó előjelekkel vágtam neki az Orfűi "túrának". Buda Marci után rendbe kellett hozni a bringámat, az elhasználódott alkatrészeket kicserélni. Leghamarabb pénteken ültem bringán. De sebaj, menni kell, verseny van:-)
Szombaton elmentünk pályát járni. Az első kör végén meg kellett jegyeznem, hogy ez a pálya, az elmúlt évek legjobb
XC pályája. Nagyon élveztem, jók a emelkedők és nagyon tutik a lejtők, benne a letörésekkel és a csiki-csuki részekkel. 3 kört mentem rajta, begyakorolva a lejtőket és megnézni az áttételeket az emelkedőkön.
Este bementünk Pécsre körülnézni, meg tápolni jó kis tésztát. Majd alvás.
Vasárnap reggel nehezen ébredtem, tudtam volna még aludni:) Kicsit nyírkos, párás idő, de nem baj, a pályának biztos jót tett. Így is lett, pont olyan volt amilyennek én szeretem. Kicsit sáros, semmi por.
Készülődés a kempingbe a rajthoz. Rajt. Felfelé nem esik jól a rajt, dehát ez van kijelölve:-) A füves meredek utáni kaptatón jól jövök ki a buktából. Nem esek, elfutok a fekvő emberek mellett. 7.-8. helyen mehetek, semmi extra, mindenki a pozíciójába. A rét utáni lejtőn esik előttem 1 srác. Nem tudok elmenni az ösvényen, még mindig állunk. Már szólok neki, hogy jó lenne ha összeszedné magát, mert jönnek ránk az ellenfelek. A srác feláll és visszaáll elém. Nagyon gyengén haladunk lefelé, vesztem az értékes mp-et.
2. körre kimenve látom magam előtt a célt, 2 srác a láthatáron, de mögöttem is jönnek. Nem tudok közeledni az előttem levőkhöz, de ők sem tudnak gyorsabban haladni. A füves réten megoszt egy komlóstetői srác. Sebaj, megyünk a saját tempónkba. A füves végén utolér a junior BB-s srác. Megelőz, beállok mögé. Na ez volt sajnos a verseny legrosszabb döntése. Katasztrófán megy lefele :-( Előttem levők sehol. Nagy nehezen megelőzöm. A rövid mászásokat ing-gatya nyomom, a lejtőt is eresztem, de biztonságba. Kiérve a műútra, nagytányér és ami kifér. Közben kapom a bírtatást Andrástól és Olitól, ez plusz erő, de sajna nem érem utol őket. 7. lettem, 9mp-el lemaradva az 5.helyről.
Ősszegezve: fantasztikus verseny, remek pálya, jó hangulat a csapaton belül, mi kell még?
by Buzso
::.
.:: Goda
mester kitalált valami fergeteges pályát. DH versenyző jelöli ki, de itt
a DH versenyekkel ellentétbtn nem lesz alternatíva. Csak egy a nyom és
az nehéz. Had szokjuk, hulljon a férgese. Szokták mondani. A puding
próbája az evés. Hamm.... by FD
::.
.:: Cangás Cimbik kalandjai, avagy hogyan berheljük a Polar-t. Erősek vagyunk, nagyon erősek, de ezt sajna az ellenfelek nem tudják. Ők is nagyon erősek.
Örömmel tölt el, hogy egyesek már azon törik a fejüket, hogy miként lehet minket becézni. Ez melegséggel önti el szívem, mert legalább nem közönyösen tevékenységünk.
Hétvégén Orfűn voltunk a Specialized kupán. Próbálom címszavakban, de olyan sok élmény volt, hogy szinte lehetetlen. Miért is.
Indult a szombattal, amikor elütött egy önbíráskodó autós, mert nem a kerékpárúton közlekedtem. Szerencsére nagyobb volt az ijedség, mint a sérülés, de ez nem volt elég a hétvégére. Mármint sérülésből. De majd később ide is visszatérek.
Összekészülődtünk, aztán irány Orfű. Én és Attila vitte az emberkéket, Péter a kerókat. Szerintem mindhárom autó más irányból közelítette meg a célzónát. Péter egy nagyon bájos kis lovas panzióban foglalt nekünk szállást, ami kb. 5 percnyi bringázásra volt a start/cél területtől. Nekem nagyon bejött az iskolás fíling, amikor is 7-en aludtunk egy szobában. Kipakolás, majd indultunk a pályára terepszemlét tartani, mert nem sok jót ígértek a lejtmenetek. Jó volt nézni a közel 10 BB-s egyszerre esett neki a pályának.
Az emelkedők kicsit unalmasak voltak, de azért ebbe a pályába is belecsempésztek egy árkot, amiből csak kimászni lehetett. Ez az idei sláger. Nem is értem a szervezőket. Olyan felesleges kunszt, ami megtöri a verseny ritmusát. De ez kell nekünk. Aztán jöttek a lejtmenetek. Először néztem, hogy ez nem is nehéz, aztán jött az első letörés, majd katlan. Az nem is ment, letoltam. Majd jött egy nagy letörés, elmondani is félelmetes. Nem is mentem le. Egyik edzőkörben sem. Ez olyan „kulacsbólivós” letörés volt. Buzso úgy ment le, hogy közben hátranézve velem beszélgetett. Én épp ott álltam. Nem hittem a szememnek. Balos kanyar, majd hirtelen eltűnt az út jobbra kanyarodva, aztán, hirtelen fel. Mint egy hullámvasút, csak az a jobbos kanyar ne lenne benne. Na itt először toltam, majd jött a második kör, akkor a csajok előtt már nem maradhattam szégyenben. Majd jött egy alattomos fahíd, balos kanyarban, jobbra kifelé lejtve. Na ez versenyen is inkább szaladós volt. Aztán még volt pár kunszt, de azok tetszettek. Volt, ahol lefele 3 nyíl veszélyt jelzett, de nem volt semmi csak egy nagy narancssárgára festett kő. Gondolom a színe volt félelmetes. A jelölés nagyon frankó volt. Le a kalappal. Azért volt kis sírás-rívás, hogy mit vegyenek ki és mit szalagozzanak át, de azért másnap a magasabb adrenalin szint osztotta az iramot és a lelkesedést.
Amúgy a verseny egészén jó szervezés volt. Egy apró malőr volt a bírók és az időmérés és egy helyezés körül, de hosszas huzavona után ez is megoldódott. Köszönjük a türelmet.
Az időjárás kegyeibe fogadott minket, mert nem esett, ami frankón átírta volna a pályát és a lelkesedésem a verseny iránt. Vasárnap reggel a szemerkélő esőben el is döntöttem nem indulok, de aztán csak jó idő lett és a kedvem is megjött a versenyzéshez, mert erős vagyok.
Erős vagyok! – mondja Oli
Erős vagyok! – mondja András
Erős vagyok! – mondom én
Te ezt a többiek is tudják? – kérdi András
Á dehogy, ők erősebbek! – mondja Oli
Az erősek aztán szombat este elmentek a többiekkel kajálni, ami az jelentette, hogy Orfű két éppen nyitva lévő éttermét megszálltuk és ettünk, ami volt. Én nyomtam egy vörösboros marha pörit. Finom volt, de a galuska elég lett volna. Este az aszalt szilvával együtt nagyon dolgozott a hasamban. De a többiek is kitettek magukért. Elleshettük a profiktól mit is érdemes enni. Rántott sajt rizzsel, majd egy adag galuska, majd nutellás kenyér, végül valami sós folytásnak. Nem hittem el, hogy Péter ennyit tud enni, hisz olyan vékonyka.
Na akkor a verseny napja. Végül is jó idő volt. Szépen gyülekezett mindenki. Én még átszaladtam Képespusztára, ami már nincs is a térképen, de csodaszép helyen van, Suppan Marciért. A események felpörögnek. 11-kor kikapcsolom a telefonom, ne zavarjanak. Aztán bemelegítés. Nagyon jó körözni a tó körül. Majd 5 perccel a beszólítás előtt beállunk a starthoz. Rengetegen vagyunk. Vagy 30-an a kategóriánkban. Nagyon erős a mezőny, meglepetésemre Tánczos Sanyi is átigazolt ide, gondolta a gyengébbek között tud győzni. Igaza lett. Rajt. Tülekedés. Sajna rossz felfelé rajtolni. Aztán az első emelkedő végére utolérem az elsőket.
Mikusz balról megyek! – mondom
Nem engedlek el! – mondja Mikusz
Mikusz balról mennék! – mondom
Nem engedlek el! – mondja.
Megelőzőm, aztán lemarad majd a lefelén beleesek az első bokorba, ami össze-vissza karmol. Szerencsére a gépnek semmi baja, az orrom, jobb karom, a szám vérzik. Rémhírek terjednek a pálya mentén, de megyek mint gép. Szép lassan feldolgozom magam a 9. helyre és ezt tartom is. Bár voltak kecsegtető jelek, hisz Smesza, Kovács András és Mikusz is feltűnt egy-egy visszafordítóban, de az esés, a korai nagy terhelés lelassít a végére. De élvezem, a nagy letörés is megvan mind a négyszer, a fahíd szaladva, de megvan. Aztán kihagyok egy-két balga bukkanót és a lejtő vége még tetszik is.
Délután Péternek szurkoltunk nagyon és Ő egy nagyon szép 6. hellyel jutalmazott meg minket. Sajna a taktika, hogy Vertich Tomit kifárassza nem jött be. Majd legközelebb. Parti Andris leiskolázta a mezőnyt, nagyon erős a srác.
Eredményhirdetés. Eredmények később. Tiszavári Sanyi második lett a rövidtávú
U19-ben. Majd pakolás, majd haza. Mindenki épp és egészséges. K;pek majd később.
by FD ::. |
|
