|
.:: Időpont: 2006. szeptember 23-24.
Helyszín:
Győrújbarát
Versenyinformáció: Szűcs Ferenc, +36-20-260-9319
.:: Hétvégén
lesz a hazai Marathon Országos Bajnokság. Az időpont adott, meghatározta
az UCI.
A Pannon Maraton sorozat nagy hagyományokra visszatekintő, Győrújbarátból induló
állomása kapta a rendezés jogát.
Nem feltétlen optimális a pálya szakág
definíciója alapján. Nincs sok hegy, de hosszú és igencsak meg tudja
tréfálni a versenyzőket.
Idén alakítottak a pályán, meglátjuk milyen lesz.
by FD ::.
.:: Fiúk-lányok, köszi a remek hétvégét!
Kalandos, fordulatokkal teli szervezkedés előzte meg a Magyar Mountainbike Maraton Bajnokság versenyét. Végül minden szálat elvarrtunk,
lelepleztük a tettest, és a cselédlány is életben maradt.
Szombatra szépen betaknyosodtam- ennek köszönhetően hiába feküdtem le éjfél előtt, kettőig orrot fújtam. Utána már az idegességtől nem bírtam aludni.
Óra csörög, 4:45. Még jó, hogy nem versenyzem. Összevakarom magam, FD-vel az ajtaja előtt futok össze. Jó volt az időzítés. Zsoltot majdnem elfelejtjük, de megtelik Dömpi.
Reggel 7:30, a rajt-cél területen álmos készülődés. A szokásos rutin, mire szusszannék egyet, már indulni is kell a frissítőpontra. Kulacsok fel, kocsiba be, ablakot lee...
Elsőre megtaláltuk a frissítőzónát- érdekes módon az ott készülődő személyzet nem volt ezzel tisztában. Leparkoltunk, kis pályavizit, érdekes helyek után kutatva. Találtunk is egy XXXXL-es pocsolyát. Szép ződ, kikerülhetetlen méretekkel. Kár, hogy mégsem erre jött a pálya. :)
Lassacskán jött a rövid táv mezőnye előtti felvezető motoros. "2 perc, és itt vannak!" mondja. Eltelt 2 perc, senki. 12 perc, senki. 20 perc múlva visszafelé jön a motoros, másodszorra már sikerül a mezőny előtt haladnia. Időközben elkezdjük építeni médiasztár imázsunkat.
Jönnek-mennek a versenyzők. Feltűnt, hogy néhányan nem kérnek jelölést. Legalábbis erre tudok gondolni. A frissítő srácok szólnak, majdnem eléugrik, fékezés nélkül mennének tovább.
Kezd jó idő lenni, meg ugye BB-s csapatot frissítek, öltözzünk át! Természetesen 3 másodperc múlva hallom magam mögött Verát. Szerencsére nem harapja le a fejem, hogy miattam veszít jópár másodpercet.
Huhh, már csak hosszútávosok vannak vissza. A várakozásban alkalmam nyílik belelátni a maraton világába. Ennyi jó bringát nem lehet máshol látni! Ősi Stumpjumper, '92-es Cannondale, össztelós Speckó, lassan felnőttkorban. De ez csak pár példa. De nem is ez a lényeg, hanem a csajok! Komolyan meg kell gondolnom, ne vonuljak-e vissza, és ezután csak frissítőként álljak a pálya szélén. Sokkal jobb, mint laktáton szenvedni, miközben semmi látnivaló nincs.
A forgalom változó.
Van, hogy egyszerre tízen zuhannak be a - már hagyományosnak mondható- lejtőn elhelyezett frissítőpontra. 100 méterrel arrébb, az emelkedőn még a jelölés is sokkal egyszerűbb, a versenyzők eleve lassabban jönnek. Vagy legalább lenne előjelző tábla. Plusz sehol nem volt frissítő zónát kijelölő kezdete-vége tábla- az OB-n.
3 óra 42 perc alatt ért Parti Andris, és Blazsó Marci a 99 km-hez. Nyomják veszettül, de figyelik a másikat, és összedolgoznak az előnyük érdekében. Mögöttük másfél perccel érkezik HP.
Egy villanás, és már a következő kanyarban van. Itt szerencsére egyedül jött. Franzi sajna nem. Bezuhannak vagy hatan, a frissítő emberek kapkodnak, a filctollas csávó kicsit lassú, nem szólnak hogy lassítani kéne. Próbálom menteni a menthetőt, majdnem mindenki kap
X-et a rajtszámára. Halász Robi nem, ő ki tudja honnan gurult vissza.
Pepi csak elviharzik, zsírból nyomja a még hátralevő 13 kilit.
Alex tök nyugisan érkezik, nem siet különösebben.
Gibnek nem hozok szerencsét, most is jól elszúrtuk, elszúrtam a frissítését. Kéri a kulacsát de nálam nincs. Kénytelen vizet tankolni, ezzel is időt veszítve.
Már csak Wookyt várjuk. Mikor megjött KCM, tudtam, itt van a földi csillagharcos a közelben. Pár perccel később befut, adom a kulacsot, zselét, ezzel végeztem mára.
Elfáradtam, mégha nem is volt sok dolgom. Az viszont nagyon jól esett, h többen csodálkoztak, miért vagyok civilben. Sebaj, majd jövőre ott állok a rajtrácson, pattanásig feszülten várva arra, hogy egy német fószer kiáltsa, hogy: "Fájjeeeeer!"
by Henger ::.
.:: Hétvégén
volt a hazai Marathon Országos Bajnokság. Számomra megint végletes volt
a verseny. A versenyzés remek volt, az elejétől kezdve egy remek
csapattal tekertem végig. Támogattuk egymást, bár a végére kicsit
szétesett ez az egység, de hát végül is versenyen voltunk, vagy mi. A
csapat nyújtotta segítség a frissítésben kimagaslóan sokat segített. Ez
nagyon-nagyon fontos volt, hisz majd 121 km volt maga a táv és kicsit
meleg is volt a versenyzéshez.
Negatív pontok a rendezésben és a szövetség részéről voltak, de már
mondhatni megszokott a dolog. Ez van.
Hogy jövőre veletek ugyanitt? Na ez nagyon kétséges egyenlőre.
A versennyel
kapcsolatban nagyon fontos volt számomra a formába hozás. 3 hónap alatt fogytam
majd 10 kilót, megváltozott a kajálási szokásom, ha nem is teljesen. Köszi Viki.
Versenyeztem országúton, hogy jobban bírjam a laktát feletti terhelést és a
hosszabb távokat. A technika kicsit háttérbe szorult, mert már ismertem a pálya
egyes részeit és reméltem nem nagyon ér meglepetés.
A verseny hetében már nem csináltam túl sok megterhelő feladatot. Próbáltam jól
kajálni, tölteni a szénhidrátot.
Verseny. Vasárnap le, sátor állítás, előkészületek. Utálom a harmatos füvet,
mert átázik a cipőm. Mindegy. 8-kor még ettem egy kis zabkását, amit reggeliztem
is már fél 6 felé. 9-kor elindultam melegíteni, majd még elmajszoltam egy
Powerbar koffeines szeletet. Aztán beálltunk a starthoz. Persze a startkapu
olyan szűk volt, hogy nem fértünk ki rajta, s okozott egy kis kalamajkát.
Start nem ment túl jól, de nem akartam erőlködni, majd szépen felkúsztam az első
boly végére az emelkedő tetejére. Itt lehagytam Alexet, akik ekkor el is tévedt.
Lefele próbáltam nem leszakadni, mert előttem volt Fürti. Itt vonatozott Hocsa,
Tátrai Zoli is, majd felért ránk Vock Balázs és Halász Robi is. Ez nagy segítség
volt, mert sokat vezettek és részben ismerték a pályát, így nem tévedtünk el. A
jelölés is jó volt, de sajna volt ahol kicsit kevés volt illetve késűn lehetett
csak látni, hogy merre is kell menni. Gicre az első frissítőhöz egy 10 fős
csapattal érkeztem, akik nem vártak meg. Én frissítettem, mert kell a folyadék
és a szelet. Majd Máró Józsival befogtuk a csapatot. Innen próbáltam nem sokat
vezetni, a felfeléken előre állni, kicsit lassítani a tempót, a saját tempómat
menni, kicsit pihegni. Na ez nem nagyon ment, mert Vock Balázs meg-meghúzta a
sort és Halész Robi is előre-előre ment.
Lassan közeledett a híres Köris hegy. Terepen mentünk fel. Mire elértük a
meredek kaptatót már csak öten voltunk. Máró Józsi, Halász Robi, Tordai Csabi,
Tátrai Zoli és én. Lefele szerencsére nem szakadtam le. Majd szépen vonatoztunk
a második gici frissítőig. Nagyon jól jöttek a gázlók a Csuha patak
völgyében. A meleg időben hűsítettek rendesen. A vízállás nem volt nagy, így nem
volt gond az átkeléssel. Élveztem őket. Robogtunk ezerrel lefele, a turisták meg
ugráltak előlünk eszeveszett frissességgel.
Végre Gic. Frissítek. Csokit nyomom az arcomba, kóla már lecsúszott. Jól esett.
S ekkor látom, hogy Tátrai Zoli és Torda Csabi megszöktek, Halász Robi és Máró
Józsi utánuk, én a legvégén. Szerencsére megfogtam őket vagy 3 kilométeren
belül. Ekkor tűnt fel Szalai Peti is megfogtuk. Szerintem elfáradt, hisz neki
kimaradt egy frissítő.
Aszfalton elértük az utolsó frissítést. Itt henger adta a tutit eg szólt, hogy
jelölik a rajtszámokat, mert azt a bambán álldogáló rendezők nem tudták mondani.
Szinte kérvényt kellett írni nekik, hogy mozduljon már meg és ne nekünk kelljen
megfordulni, visszagurulni, hogy Ő jelölni tudjon. Javaslom a filctoll lassú,
helyette sokkal gyorsabb egy pöttyöt nyomatni egy sprayfestékből.
Tudtam még lesz egy mászás terepen, majd egy technikásabb lejtő, majd fel és
újabb lankás lefele, keréknyomokkal. Az aszfalton Tátrai Zoli meg-meghúzta, de
nem indított támadást. Én is előre keveredtem sokszor, s le is szakadtak a
többiek, de nem mertem megindulni. Gondoltam majd az utolsó terepes mászáson.
Sajna nem ez lett.
A kanyart későn vettem észre s már Tátrai Zoli lószolt is ezerrel, utána Tordai
Csaba, Máró Józsi. Nem mertem letenni középtányérra, nehogy lemaradjak. Szalai
Peti megúszott mögöttünk. Befogtam Csabit, Józsit. Aztán egy balos kanyarban
megelőztem őket. De sajna nem tudtam már Zolit megfogni. Lefelé tartottam
Csabiékat, de az utolsó jobbos kanyarba Józsi körbebringázott és lesprintel.
Csabi szerencsére mögöttem maradt.
A verseny után kis nézeteltérés a bírókkal és a rendezőkkel, szövetséggel, ami
kicsit beárnyékolta a napot. Aztán megnyugodtak a kedélyek. Megint szembesültem
azzal, hogy nem vagyunk UCI konformok. Ahogy kedves főnöknőm mondta egyszer: "Life
sucks sometimes."
Azonban mindenért kárpótolt, hogy egy dobogón állhattam Hazenfratz Péterrel és
Bogár Gáborral. Számomra nagy megtiszteltetés. Azért nekem is teljesíteni
kellett a távot. :-)
by FD ::. |
|
