.:: Időpont: 2006. augusztus 19-20.
.:: Helyszín: Stattegg, Gratz, Ausztria
.:: Info: Email to Race Office

.:: Masters MTB Maraton Európa Bajnokság - 2006:

Az Európai Kerékpáros Szövetség (UEC) 3 évre Stattegg városának adta a lehetőséget a Masters MTB Maraton Európa Bajnokság megszervezésére. Így idén és jövőre is ott lesz eme verseny.

A szervezők már jeleskedtek versenyszervezésben, hisz 2003-ban itt és ők szervezték a Maraton Európa Bajnokságot is. Ezen a versenyen Vizdák János 16. helyet szerezett. Kíváncsian veszünk majd részt a versenyen. Nem meglepő módon a szervezők eddig nagyon nyitottak és segítőkészek, örömmel veszik hazánkból is az érdeklődést.

A versenyen 84km-en 3260 méter szintkülönbségen terheljük majd a pedált. by FD ::.

Ime itt a pályarajz

:: Impression from 2005 ::

.:: Masters MTB Maraton Európa Bajnokság - 2006:

Ha tömören szeretném összefoglalni, akkor egy újabb remek helyszínnel, jó rendezéssel találkozhattunk. Lehet az igazság odaát van, ami nem is olyan misztikus, hisz csak az országhatáron beszélünk. Nem is utaztunk olyan messzire, csak Grazig.

Lehet a rendezőknek idén sokkal nagyobb a szerencséje ott, hisz az eddigi versenyek alkalmával az időjárás a kegyeibe fogadta őket. Lehet szerencséjük van, mert sokkal előrébb tartanak a sport, ezen belül is a kerékpáros turizmus szervezésében, ezen belül is a versenyek megrendezésében. Amit már máskor is megjegyeztem, hogy nekem a versenyek során úgy tűnik, mintha az adott város. térség egy közösségként állna a versenyek mellé, melyet sok esetben a terület sportturizmusáért felelős szervezet rendezi meg.

De nézzük a konkrét versenyt. Előkészületek. Felvettem a szervezőkkel a kapcsolatot, készségesen segítettek, nyitottak voltak arra, hogy a rendezvény logóját a BB oldalon elhelyezzük, s ezt díjazták is. Sok esetben a hazai rendezőktől választ sem kapok.

Gyorsan összegyúlt 10 versenyzőnk, 2 segítőnk, akiknek így utólag is minden elismerésünk. HP szerzett szállást, ami nekem nagyon tetszett. Egy ifjúsági szálláshely volt. Bár kicsit szigorúak voltak, mert a bringákat nem lehetett felvinni a szobába. De legalább volt zárható bringatároló.

Az utazás zökkenőmentes volt. HP és Hédi érkezett a Zsigával, majd átpakoltunk a dömpibe, ami csak nyelte el a csomagokat és a kerókat. Mondjuk nem értem miért is viszek laza másfél napra egy nagy utazótáskát, egy szerszámos ládát és egy kajával teli ládát. Ezt valahogy egy maximum 40 literes hátizsákra vagy a kisebb PowerBar-os táskára le kell redukálnom. Így nem mehet tovább. Bár van abban a nagy táskában minden, az esődzsekitől, a pizsamán át a bringás cipőig minden. Satart. Wookyék is bejelentkeztek, de akkor mi már Győrnél voltunk. Folyamatosan frissítettünk, felváltva Hédi és HP fincsi süteményeiből. Nyami. Még most is összeszalad a nyál a számban, ha csak rájuk gondolok.

Határ zökkenőmentes, nem kell kipakolni a bringákat, szerencse. Majd hamarosan meg is érkezünk. Szállást lecsekkoljuk. A város kihalt, semmi mozgás, hihetetlen, hogy nagyvárosban vagyunk. Lenyűgöző a nyugalom, amit minden esetben érzek ha Ausztriában vagyok. Szobák még nincsenek kész, így a verseny színhelye felé vesszük az irányt. Közben elveszünk egy átlagos Interspar választékában. Hédit alig tudjuk elvonszolni a kenyeres pulttól, szeretne mindenből venni egy kicsit, ami lehetetlen.

Megvan Stattegg is. Aranyos kis zsákfalu. Nagy már a készülődés. Az időmérésért felelős srác kicsit zokon veszi, hogy a kábeleken átmászkálok. A délután során még vagy 3x megteszem ezt. A végére már tuti megjegyzett magának.

Összerakjuk a bringákat, gyors tápolás, majd a többiek is megjönnek. Tanakodnak mi is legyen. Van aki boltba megy, van aki bringázni készülődik. Mi ki a pályára. Ami hamarosan sokkoló lesz. Nem hittünk a szemünknek, amikor a 28%-os meredek aszfaltcsíkra értünk. De ott volt teljes valójában. Pulzus az egekben. A versenyen kétszer kell majd itt felkapaszkodni. De jó is lesz. Fent bevárjuk egymást. HP egy nagyobb körre indul, Hédi és én le a pálya utolsó lejtőjén, ami szolgál némi meglepetéssel. Nem nagyon találkozunk itthon ilyennel. Még OX versenyeken sem. Azért tetszik annyira, hogy még egyszer megmásszuk a 28%-os emelkedőt. Zselé, Sankona, Jung Gergő kíséretében. Aztán pihi, kaja, tészta parti, kis sütizés mindenki meglepetésére. Remélem ízlett. 

Megérkeznek Bösztöri Petiék, neveznek, megyünk a szállásra. Szobák nagyon remekek. Zuhanyzó mókás, mert a fal felső része üveg, így a bent lévő lazán tud bábozni a kint lévőknek vagy üzeneteket írni a bepárásodott üvegre. Megbeszéljük a másnapi teendőket, beosztást és aludni térünk. by FD ::.

.:: Másnap reggel mesélték Zseléék, hogy a környék azért nem volt a legbiztonságosabb, vagy csak ők ijedtek meg a helyi kisebbségtől. Atrocitás nem volt, bringák kocsiban és a tárolóban. Nekem kifejezetten ízlett a reggeli, hisz volt mit választani. Sajna kevés volt a sajtos, lekváros zsemle, amit betermeltem. De majd legközelebb. Pakolás. Tanakodás, a tervek apró módosítása, aztán irány a verseny. Remek helyen parkolunk, közben vakon próbáljuk navigálni a kollégám, aki térkép nélkül vakon bízik bennünk. Talán a start előtt 3 perccel meg is érkezik, nevez, aztán hajrá, Ő is elindul a tömeggel.

Flaskák Dórinak. Ő fog frissíteni. Nagy gyakorlata van már ebben és most is szuperül végzi a nem mindig hálás feladatot. Hisz órákon át vár mindet, hogy másodpercek alatt feladja a kulacsokat, zseléket és csokikat.

Depózunk. Nagyon megható, hogy külön nekünk az első depóban van hely. Mindenki nyugodt, hisz mi már masters-ek vagyunk, azaz mindenki 30 felett. Tudjuk, hogy miden nap ajándék. Nem is igyekszem az első sorba. Majd csak megnyúlik az a sor. Start. Kigördülünk az aszfaltra. Nagy tolakodás, de hamar elérjük a 28%-os aszfaltcsíkot. Ami lelassít. Mindenki zihál, erőlködik, próbálok nem sietni, hisz meg 1km-t sem tettem meg. De csak nem megy le az a pulzus.

Első frissítő. Dóri adja a kulacsot. Haladok tovább jön az első tolós rész. Sűrűn a gyökerek, itt mintha lépcsőn mennénk fel. Lassan kialakulnak a kis csapatok. Lassan beszűkül a tér, csak az ösvény, a verseny van. Nem figyelek másra. Összefolynak az események, emelkedő, lejtő, emelkedő.... Valahogy nem olyanok, mint számítottam. Az emelkedőknek nincs ritmusa. Mire beállna a lábam egy jó ütemre, jön egy kis lejtő és kiesek a ritmusból. Emelkedő, laza, majd hirtelen nagyon meredek kistányéros jön. Ezek a ritmusváltások kicsit szétzilálnak. De nem foglalkoztat. A lefelék jobban esnek, szerencsére én nem esek. Csak két helyen bizonytalanodok el. Ott tolás a vége, de alig 30 méterről van szó. Nagyokat meccselek az első hölggyel. Akit azért most sikerül legalább a lejtőn visszaelőzni. Cél.

Innen még van 23 kilométer. Jön az 28%-os emelkedő. A tetejére miden bajom van. Nem halad a bringám. Újra a gyökeres.... Aztán már nem tudom hol vagyok. Próbálok küzdeni. Jé, egy FRM váz, FRM kiegészítők, jé egy FRM bringa... Nagyon szép.

Jön az utolsó előtti lejtő. Ezen is voltunk már egyszer ma. Egy hegyoldal, nyíl egyesen le. Laza erdei talaj, lehet gyorsulni ezerrel, de nem merek, az első fék felől égett szag. Kicsit lazítani kellene, mert nem lesz jó vége. De már lent vagyok. Még egy kis aszfalt, aztán az utolsó lejtő. Cél.

Pihi, zuhany, eredményhirdetés, izzócsere, haza a viharban, ami az augusztusi tűzijátékot elrontotta.

Összességében az egyik legnehezebb maraton verseny amin voltam. Ezzel a véleménnyel mások is osztoztak. De nagyon felemelő, hogy jó korcsoportok vannak. Megyek jövőre is by FD ::.