|
.:: Időpont: 2006. április 30.
Helyszín:
Bécs
.:: Április utolsó napjának szép, napos reggelén nyugatra vettük az irányt az M1-esen, a határig meg sem álltunk, itt is csak azért, mert kérték az útlevelet…
Innen folytattuk utunkat Bécsbe, a Tivoli parkba. Na azért ennyire nem volt egyszerű ez az utazás: Ahogy említettem fővárosunkból még szép időben, 12 fokban indultunk, ami ahhoz képest, hogy fél 7 volt teljesen elfogadható. Ennek következtében nem vittem semmi meleg öltözéket, az utolsó pillanatban ugrottam vissza egy vékony tavaszi hosszúmezért, biztos, ami biztos alapon. Hát megint bebizonyosodott, hogy ruhából sosem elég… A határnál már csak 8fok volt, s szakadt az eső, Bécsben már csak 5 volt, és sehogy sem akart feljebb mászni…
Ez annyit jelentett, hogy kimásztunk a kocsiból, s pulóverben vacogva mentünk átvenni a rajtszámot. Eközben megállapítottunk – az előző osztrák versenyen látottak alapján – hogy nem lesz itt semmi probléma, hiszen csak a sznob bécsiek vannak itt. Ennek az igaz voltáról majd később…
Tehát megvolt a rajtszám átvétel, meghallgattuk, hogy mennyire örülnek nekünk, stb. Ezek után vissza a kocsiba enni, inni, felmelegedni. Háromnegyed tizenkettőkor; egy és negyed órával a rajtunk előtt még mindig csak öt fok volt, de az eső kicsit alábbhagyott. Ennek ellenére, muszáj volt elkezdeni készülődni, hogy eleget melegíthessünk. Nagy nehezen megvoltunk mindennel, felkászálódtunk a bringára, aztán negyedóra múlva jöttünk vissza, hogy ez a gumi bizony nem lesz jó ide…
Gumit csak én cseréltem, mert én valami véletlen sugallat hatására bedobtam a kocsiba a sárgumikat is. A gumicsere után még levágtunk néhány sprintet, hogy jól menjen a verseny eleje is, aztán irány a rajt!
Mielőtt belevágnánk a versenybe egy kicsit a pályáról: Kerülete nagyjából egy kilométer, ennek ellenére 2,2 volt a hossza, ami röviden annyit jelent, hogy összevissza kanyargott egy füves parkban. Mire a mi kategóriánk kijutott rá, a jó nyomvonalról teljesen hiányzott a fű, helyét végig 10-15 cm mély sár foglalta el. Személy szerint élveztem a pályát, nagyon bejött!
Volt természetesen rajthoz szólítás, ami olyannyira nevezési sorrendben volt, hogy az előttünk nevezett lányokat is elénk szólították... Na ennek nagyon örültem, de nekem éppen szerencsém volt, mert találtam egy helyet a jobb szélen, ahol be tudtam pofátlankodni az első sorba. Itt rögtön érdekes-félelmetes látvány tárult elém: nem számítok egy alacsony embernek a korosztályomban, de itt olyan méreteket láttam, hogy az már tényleg durva…
Simán voltak 195 centis 16 évesek! Ez még nem lenne olyan durva, de az arcukról 20 éves kort lehetett leolvasni, ezek után a lábakról nem is beszélek... Váratlanul rajtoltunk el, nem volt semmi „1perc, fél perc, 15mp a rajtig”, egyszerűen csak sípoltak egyet, aztán go.
Az elején nagyon elmentek a többiek, 5-7. hely között mentem; a 3. körben már jöttem felfelé, s a 4-ben véglegesítettem a 2. helyet, itt hoztam több, mint fél percet az elsőn, a helyezés mellett az így kialakult 30-35 mp-es hátrány is véglegesültt. A hivatalos kiírásban 10 kör szerepelt; a rossz időre való tekintettel vettek el belőle hármat. Ha ezt nem teszik, el tudom képzelni, hogy megfogom a győztest. Csielka Márk nem igazán idevaló gumival a 4. helyen ért célba.
A célba érkezés után jött néhány fotós, akik a győztest illetve engem megkértek, hogy fogjunk kezet, mosolyogjunk, míg ők fotóznak, nagyon sztár illata volt a dolognak.
Ahogy azt említettem már, nem volt nálam, csak egyetlen mez, így a sáros mezt gőzborotvával kimostam a bringatakarítás közben, s így, a csurom vizes felsőben álltam a dobogóra...
Összességében nagyon tetszett a verseny, a rossz idő ellenére életem egyik legjobbika volt, végig jól érzetem magamat, élveztem a pályát, az iramot. Osztrák sporttársaink ismét bizonyították kedvességüket, közvetlenségüket, tehát megint csak annyit tudok mondani:
Érdemes kipróbálni egyszer egy versenyt Ausztriában!
by Marci
::. |
|
