|
.:: Időpont: 2005. szeptember 17-18.
Helyszín: Tokod,
.::
Túl vagyok életem első Downhill versenyén!
Már régóta szerettem volna magam kipróbálni ebben a szakágban is, de vagy a profi XC miatt, vagy egyéb okokból sosem jött össze a dolog.
2000 őszén már csak egy hajszál választott el tőle, de egy XC edzésen szilánkosra törtem a csuklóm, így extrémkedés helyett három hónap gipszet kaptam. Ezt a sérülést tavaly meg kellett műteni így mikor 4 év után újra lett volna időm a DH-ra akkor ugyanaz a sérülés akadályozott meg benne, mint évekkel korábban.
Na, de idén már semmi sem tarthatott vissza!
Egy kiváló kaszkadőr barátom önzetlenül kölcsönadta alig használt bringáját (kösz Gáspi). Ez ugyan nem egy kimondott DH paripa, de erre a pályára elég volt.
A helyszín Tokod (Dorog mellett), a pálya rövid volt, lefele 1p 30mp felfele 15-20p erőltetett menet. A feltolások során nagyra nőttek szememben a DH arcok, kemény sport ez főleg felfelé!
A pálya nem tartogatott túl nagy kihívásokat, kellemes kanyargós nyomvonal egy-két
letörésszerű, de nem vészes, leszámítva két ugratót a végén, ami XC versenyzőként egy kissé nagynak tűntek.
Az alsóval nem volt gond elsőre be próbáltam igaz egy kicsit rövid lett és kis híján ismét eltörtem a csuklómat, olyan csőröset nyomtam, de sikerült megfogni és nem estem el. Bénázásom nem csoda hisz előző nap ültem először a gépen. Ezután kerestem egy-két kisebb ugratót, és azon gyakoroltam pár percet. Így már nem volt gond, biztonságosan ment az alsó kisebbik ugrató, ami kb. 2-2.5m magas és 3-4m hosszú leugrás volt.
A felső ugratóra egy meredek dombról lehetet neki lendülni, félig repülve félig gurulva, utána jött az elugró és a nagy semmi, legalább is nem lehetett látni, hogy mi lesz csak, amikor már a levegőben volt az ember, na ez egy kissé elbátortalanított 1-2órás DH gyakorlással a hátam mögött.
De a legközelebbi alkalommal már nem okozott ekkora gondot, vettem egy nagy lendületet és ezt is letudtam. Nagy sikerélményt okozva magamnak hisz, ha valaki béna volt és túlugrotta kicsit, mint én is, akkor össze lehettet hozni 6-8m repülést is.
A többi rész, mint mondtam nem tartogatott megoldhatatlan kihívásokat, de hibázni mindenhol lehetett és ez adja ennek a sportnak a nehézségét.
Hisz másfél perc alatt a legkisebb hiba is több helyezés vesztését jelentheti. Sajnos nekem sem sikerült hibátlanul megoldanom a döntőt. Már az elején a pedálba lépés sem volt teljesen ok, aztán egy köves kanyarban kicsit kisodródtam és ott is vesztettem néhány tizedet.
A pálya második felében volt egy katlan, amibe akkora sebességgel mentem bele, hogy a lábam a fáradtságtól kicsavarodott a pedálból, így a gödörből fél lábbal kellett kijönnöm majd újra visszalépnem ezzel vesztve kb. 2 mp-t.
Az áttételem is hátráltatott egy kicsit, mivel a leghosszabb is csak 32-11 volt, ez sajna nagyon kevésnek bizonyult, most már ezt is tudom.
Sokat tanultam ezen a versenyen. Rá kellett jönnöm hogy a majd 500000Ft-os bicajom igen csak kispályás a profi DH gépek mellett. Illetve ezt eddig is tudtam, csak most tapasztaltam is hogy mekkora különbségek vannak.
Talán ha mindennek a sok új tapasztalatnak a birtokában lettem volna a verseny előtt, akkor akár előrébb is végezhettem volna. Így egy 3. helyet sikerült összehoznom 2mp hátránnyal az első mögött. Ha módom lesz rá, akkor még próbálkozok ebben a szakágban is by
Vizdi ::.
|
|
