|
.::
Időpont: 2005. június 24-26.
Helyszín: Balatonfüred
Főrendező: X-Factor, 06-1-456-1101
Kiírásért kattints a fenti képre
.::
Kona Találkozó....
A rendezvény péntektől-vasárnapig tartott.
Mi négyen 3 bringabandás (Horváth Tibor, Nyikos Attila, én: Böbe) és egy
bringás barátunk (Urlich Sándor) indultunk le hajnali 6-kor Balatonfüredre
a Kona által szervezett maratonra.
Lefelé elég gyorsan haladtunk, forgalom fantasztikus. ž 8-ra meg is
érkeztünk hisz a nevezés 8.30-ig volt meghirdetve.
Megyünk a kapuhoz s zárva. ? Egy ott serénykedő lány közli velünk, 9
helyett 10 órakor lesz a rajt és majd 8 után pár perccel lehet nevezni. Hát
kicsit mérgesek voltunk, hisz egy órával többet aludhattunk volna.
Gondoltuk tegnap sokáig tartott a buli, s ezért lett eltolva az időpont.
Álmos szemek vártak a nevező pultnál, 71 km illetve 45 km-es távon lehet
nevezni. Aki időben regisztrálta magát, az ajándékot kapott a helyszínen:
fiúk boxeralsót, lányok tanga bugyit Kona hímzéssel.
Felvette mindenki a rajtszámát, ajándékát, majd elkezdtünk melegíteni, az
idő is melegedett.
Lassan összeállt a rajtmezőny, kis fennakadás után elindult a lassú 40 km/h
rajt. Végigszáguldottunk Balatonfüred aszfaltján, ahonnan a felvezető
rendőrautó kivezetett minket a pályára. Az első 10 km alatt másztuk meg
szerintem a verseny legmagasabb dombját (rövid táv), végig tekerhető néhol
köves, erdei úton vezetett a verseny, voltak benne kis ösvények, s murvás
lejtők, pályabiztosítók nélküli kereszteződések.
A pályakijelölés az elején még elég tűrhető volt, aztán az első frissítő
állomás Hidegkút (kb. 16 km) után kezdett szétesni. Már eléggé
felmelegedett az idő, s a pályakijelölés kezdett láthatatlanná válni,
gondoltam már délibábot látok. Volt egy szakasz, ahol a jó irányba mentem,
s mivel nem láttam jelölést elég hosszan, már kezdtem aggódni és
visszafordultam, - talán rossz irányba megyek, hisz volt egy kereszteződés
pár 100 méterrel visszább, ahol lehet el kellett volna fordulni?
Visszafordultam, s lám jönnek a többiek velem szembe. Gyorsan megfordultam,
s tekertem velük tovább a jó irányba.
Elértünk egy aszfaltos
kereszteződéshez, de sehol egy pályabiztosító. Kicsit felháborodtam, mikor
az orrom előtt húzott el 80 km/h-val egy autó. Néhány kisebb tévesztés,
egy-két forgalmas kereszteződés átvészelése után bizonytalanul, de beértünk
a célba, ahol nem hittem el, hogy vége a versenynek, sehol nem láttam
időmérőket, a speaker sem foglalkozott igazán a beérkezőkkel, az emberek
cikáztak jobbra-balra, nem hagyták szabadon a pályát. Így csendes volt a
célba érkezés.
(A versennyel egy időben vízbeugrás verseny döntőjét rendezték.)
A célnál már vártam a többieket, ők a 71 km-es távon tekertek. Először
Attila érkezett be kb. 50 perccel később, mint én, kis káromkodás
kíséretében, mivel egy gyalogos elélépett, majdnem sikerült elütnie. Hát
neki sem tetszett a pálya kijelölés, mint ahogy senkinek, ő is eltévedt.
Tibi is teljesen más irányba keveredett el, mint a pálya, s a végén
aszfalton jött vissza pár versenyző társaságában. Vártuk még Sanyát,
gondoltuk Ő is eltévedt. Hát el. Kihagyta a harmadik frissítő állomást, már
vattát köpött és plusz 10 km-t tekert, Zánkától fordult a Balatonfüredi
útra. Kicsit sem volt mérges.
Beérkezés után mindenki, feltöltötte magát, energiával, ki sörrel, ki
energiaitallal.
Váltottunk konadollárt a pénzváltóba (1 dollár = 100 Ft) s a srácok
kajáltak tésztát 3 konadollárért, majd lementünk mártózni a Balcsiba. A víz
mondanom sem kell nagyon hideg volt, a strandolók is csak a parton
heverésztek. Persze a nap is elbújt, gondolom, meglátta bringás
barnulásunkat s elszégyellte magát.
Visszamentünk az eredményhirdetésre, leültünk és vártunk. Közben
kiárusítást hirdettek, minden termék, ami a büfében volt kapható 1
konadollárba került.
S végre eredményhirdetés.
Kihirdették a leggusztustalanabb csapat díjat, a Waterjump eredményét és a
Street eredményét is. Majd a Balaton Maraton eredményhirdetése következett.
Attila az Ő korosztályában dobogós helyen végzett, úgy tudtuk, hogy első
lett, de az érdekes regisztráció miatt csak második lett.
Én meg úgy tudtam második lettem, s lám az első helyen végeztem rövid
távon.
Az érmek mellé kaptunk ajándékot is: borotva készletet mindenki a nemének
megfelelőt, volt, aki kona-s pólót vagy törülközőt és 3 alkalomra szóló
Born által felajánlott masszírozást. Akik a 71 km-en indultak
pénznyereményt is kaptak. (1-3.) Eléggé bőkezűek voltak szerintem, ahhoz
képest, hogy nevezési díj nélküli verseny volt. Köszönjük!
A szervezők bocsánatot kértek a pályakijelölésért. Állítólag
összekeveredett a pálya egy másik verseny (futóverseny) pályájával. De
megbocsátjuk nekik, hiszen felvállalták.
Remélem jövőre jobb lesz a szervezése, s több embert alkalmaznak a
pályaigazításhoz.
Levonva eme kisebb fennakadásokat, szép helyeken tekertünk. Az eső is
elkerült. S talán egy bringatúrát jó lenne itt a Balaton felvidéken
szervezni...
by Böbe ::. |
|
