Hát ezt szeptembertől nagyon magamévá kell tennem! Mindig úgy jövünk ki a vízből, hogy profi boly, nagy boly, luk- majd én, luk-és a többiek. Így esélyem nem volt most sem, hogy bolyozzak.

Tekertem, ahogy tudtam, de kevés volt. Utánam bolyban jöttek az ellenfelek, és hiába értem be előbb, kevés volt. Bringán nagyon rossz volt, éreztem, hogy forró levegőt szívok be. Depó után futás, elvettem a kulacsot, beraktam a dresszembe, hogy ne zavarjon. Nagyon jó volt a frissítés. Kilométerenként volt víz, de jól jött a saját vizem is. Tudtam locsolni magam. Fordítónál még jó voltam, de már láttam, hogy az ellenfelek közel vannak, és ők jobb futók. Sajnos 1 kilcsivel a vége előtt beértek. Többet nem bírtam kihozni magamból, így is nagyon rosszul voltam a célban, iszonyatosan ziháltam, szédültem. 3. lettem, de éltem. Mentősök dolgoztak keményen, többen rosszul lettek. Még szerencse, hogy a célban ott volt a víz, egyből be lehetett menni, bár nagyon nem hűtött.

Tanulság, ha kicsit jobban úszom, akkor simán megyek a bollyal, és 2-3 percet ráverek az ellenfelekre. Ez Hatvanban össze is jött. Este 7-kor eredményhirdetés volt. Csak ámultunk! Eddig szinte semmit nem kaptunk ajándékba a versenyeken. Se pénzt, se tárgyjutalmat. Most az Oakley, Eastpack jóvoltából vásárlási utalványt, és egy zacskó Cornexi műzliszeletet kaptunk. 7-5 és 3 ezres utalványokat adtak az érem mellé.

Mire vége volt az eredményhirdetésnek, bezárt az étterem, így elmaradt a tésztaevésem, amit terveztem. Elmentünk hárman lányok egy étterembe, de ott csak hús volt, meg tömeg, így nem vártam ki a sort, inkább mentem a szálásomra, meg amúgy is kezdődött a vízilabda meccs, amit meg akartam nézni. Iszonyú sok szúnyog volt. Hiába fújtam magam, nem használt.

A táborvezető nem tudott semmit a kifizetett szállásomról. Kezdtem aggódni, de végül megtaláltam a Tri. Szöv. Főtitkárát és rendezték a dolgot. Kaptam egy 6 személyes üres szobát. Gyorsan bepakoltam, majd irány kaja után kutatni. Semmit nem találtam, így maradt a büfé, keksz, és egy sör, no meg a meccs. 10-kor elmentem aludni. Aludtam volna, ha a fiatalok hagynak. Üvöltöztek, csapkodták az ajtókat, zenét hallgattak. Éjfélre nagy nehezen elhallgattak. Na ekkor jött a szúnyogirtó autó, valami nagyon büdöset fújva. De még nem volt vége, mert megérkeztek azok a fiatalok, akik discoban voltak. Ők biztos nem indultak másnap a versenyen, mert enyhén szólva ittasak voltak, kiabáltak.

Éjjel 2-re sikerült elaludnom, de reggel 4-kor meg ébredtem, mivel mindig akkor kelek. Szúnyogok irtása nem sokat használt, mert a mosdóba nem lehetett bemenni, annyira sok volt belőlük. Még kicsit hallgattam a rádiót, majd kisétáltam a partra. Végre egy kis szellő fújt.

Megnéztem a kifüggesztett eredményeket, nyújtottam, elmélkedtem egy kicsit. Ma mindenféleképpen legalább 2.-nak kell lennem! 2,5km futás, 1000m úszás és megint 2,5km futás. Kávé, reggeli, készülődés. Kicsit magamba fordultam, nem akartam senkivel beszélni. Már lehetett depózni /lerakni az úszófelszerelést/, de inkább elmentem lefutottam az egész pályát, majd néhány repülőt is nyomtam. Utolsó pillanatban leraktam a felszerelést. 2 perccel a rajt előtt én is megérkeztem. Magamban eldöntöttem, hogy semmi más dolgom nincs, csak nem szabad engednem elmenni az ellenfeleket 1 percnél többre futásnál. Ez sikerült is, mert futás fodítónál csak kb. 150 m-re voltak előttem.

Depóban nem láttam senkit, már vízben voltak. Vetkőzés, sapka, szemüveg, futás a víz felé, fejes. Úsztam, ahogy bírtam, de nem láttam kit, mikor előzök le. Valahogy így sapkában, szemüvegben nem tudtam felismerni senkit. Kicsit el is keseredtem, hogy most ez sem jön össze. Kijövet Sipos Andi várt, odadobtam a sapkám, szemüvegem, mert vitte a célba, ahol már kellett továbbmennem, de ezt majd később. Futás a depómhoz, cipő fel, irány az utolsó futás. Kutattam, előttem kik vannak, de nem láttam senki ellenfelet. Nem jött szembe senki. Fordulok, 500m után látom az első emberemet. Ez hatalmas erőt adott, kicsit rákapcsoltam, nem akartam elhinni, hogy első vagyok.

Aki tavaly 3 percet rám vert, az most mögöttem volt 3 perccel. Hatalmasat hajrázok a célegyenesben. Andi már ott vár, adja az úszófelszerelést, bemondó segít vetkőzni, mert 3 perc a rajtig. Mármint a váltó rajtjáig. Rohanok, beugrom a vízbe, közben hallom akkor jönnek be az ellenfelek. Még 1 perc. Levegőt alig kapok, de menni kell a csapatért.

Rajt, próbálok kifogni egy jó lábvizet. 1000 méter, ezt már valahogy kibírom, utána lehet pihenni. Már a lápcsőnél voltam, amikor valaki kiszorított, ezért a vascsőbe belevertem a karom, ami azóta is fáj. Kijövök, váltom Andit. Ő 30 km-t bringázik, majd barátnőnk Zsuzsa 7 km-t fut. Ezt is megnyertük. Andi szerint sokkal jobban úsztam, mint tavaly.

Kivételesen betartották a rendezők az ígéretüket, pontosan volt eredményhirdetés. Első hely az aquatlon OB-n és a váltóban, és egy különdíj a váltónak, Sajnos mi voltunk a legöregebbek.:-((( 7-7-5 ezres utalvány, müzli szeletek minden mennyiségben.

Utalvány jól jött, mert a gyerekeknek legalább meg tudtam venni belőle az iskolatáskákat. Végül is eredményes volt a hétvége, bár kicsit dühös vagyok, hogy nem volt bolyom triatlonban.

Eddig ez volt az év legjobban megszervezett versenye. Volt minden, ami szükséges egy jó versenyhez. Hazafele út kicsit zűrös volt, mert vonattal kellett mennem, viszont annyi csomagom lett, amit bringán nem tudtam elvinni 15 km-re az állomáshoz. Végül valakinek útba esett az állomás és utánam hozták, Egy OB 3.hely, egy OB 1.hely aquatlonban és egy váltó 1 hely. Soha rosszabbat egy hétvégén. by Marianna ::.