|
.::
Időpont: 2005. június 15-19.
Helyszín: Graz - Lackenhof (A)
Főrendező: Regina Stanger, +43-676-4194-541
Kiírásért kattints a fenti képre
.::
Remélem már nem titok, hogy Hédi részt fog
venni egy ausztriai marathonon, ami több napos, nagyon színvonalas
rendezvény. A verseny profikhoz méltán egy prológgal kezdődik, amit majd 4
szakasz követ. Összesen 7000 méter szinttel, ami 235km-en oszlik majd el.
Várjuk a fejleményeket....
by FD ::.
.::
Pár
ízelítő kép az 5 napos Alpen Tour-ról. Remélem mihamarabb összeszedi magát
Hédi. Megpróbál visszazökkeni a magyar hétköznapokba, a Hármashatár-hegy
cirka 500 méteres magasságához, és a laza lefelékhez.
Aztán billentyűt ragad és ontja az élményeit.
by FD ::.
.::
Élménybeszámoló
a teljesség igénye nélkül...
Résztvevők 10 országból érkeztek: persze legtöbben osztrákok, de voltak
belgák, németek, csehek, szlovákok, olaszok, lengyel, kanadai, japán und
mix csapatunk aus Ungarn: Várallyai István, Kovács Tamás, én.
Mix csapatként feltétel volt az egységes outfit, ezért a bringámmal
harmonizáló visszafogott Specialized szerkóra esett a választás.
06-15 szerda
- érkezés, regisztráció, rajtszám felvétel, helyi bringás bolt
bevizsgálása…
19.00 Graz
- prológ (4kör), körönként 16 indulóval (bár itt még nem mindenki jelent
meg). Nem voltak kategóriák, pl. én a harmadik startnál együtt voltam
beszólítva a későbbi összetett győztessel Georg Koch-al (Team Simplon
Radsport Janger)... más kérdés, hogy ő nem vállalata be:)))) vagy lehet,
hogy elkésett. Az 1km-es köröcske Graz belvárosában volt kiszalagozva. Sok
kanyar, itt-ott még vizes aszfalt ... cél, hogy legalább ne körözzenek le a
fiúk.
Volt, aki készült erre a műfajra is, így és slick gumival meg merev
villával nyomta a sprintet, hogy bekerülhessen a 4 közé, akik a végén még
meccselhettek egy nagyot. Utolsó körben történt egy bukás, a legjobbak
közti küzdelemben... az illetőnek ezzel véget is ért a verseny, mert mindkét
karját eltörte.
Már itt felhívta magára a figyelmet Arno Kaspert, ő nyerte, 2-3. hely
KTM-Mountainbikerek: Richard Zinthauer, Heinz Verbnjak (mondjuk ők fehér
szerkójukkal már korábban is kitűntek:-)
A néha nálunk is felbukkanó Barenyi itt lazázott.. 16. lett. Felmértük,
hogy a versenyzők 70-80%-a jó bringás és elég durván oda fogják tenni
magukat és nem tévedtünk...
Este közös tésztázás: Tomi, Pisti, Bonecz Ervin csapattársával a mindig
derűs Tadanori Ohkuboval, jobb kezükkel a Száguldó Virág Annával és hogy
színesebb legyen a paletta, a kanadai Jasmin is velünk tartott.
Természetesen miután kiderült, hogy az első szakasz a kiírásban szereplő
62km/2200m, majd 72/2500 helyett 93km/kitudjamennyi szint lesz a biztonság
kedvéért leküldtünk még pár adag tésztát. Persze ez nem sok, csak nem
mindegy.
Bike Mag press teamként abban a luxusban volt részünk, hogy hotelben ill.
Alpentour fogadókban alhattunk!
1. szakasz: 06-16 csütörtök 10.30 -
Stattegg - Obereich - 93km / 2680m:
Szabályosan - 3 órával start előtt megreggeliztünk - 1 órával a start előtt
már kint pörögtünk a helyszínen, koffeines PB, Gatorade a kulacsba,
melegítés, cuppogtam a Sixtufit bemelegítőkrémtől.. azon ne múljon..
Indulás! Ekkor még izgultam, pulzus elszállt, mert rögtön emelkedtünk már a
lassúrajtnál is.
Mezőny kb. 3/4 - 1/4 arányban kettészakadt, mi kb a résben. Tomi lelkesen
odalép neki: menjünk szélárnyékban! Mivel nem tudtam fölmenni a bolyra,
ezért nem fogták előttem a szelet, de végül is nem volt jelentősége. Pisti
szerint az első frissítő jó helyen volt és nagyon jó volt.
Én erre nem emlékszem, mert az elején még hozott anyagból gazdálkodtam,
ahogy itthon megszoktam. Hamarosan nedves erdei murvás út, hisz előző nap
rendesen zuhogott az eső. Itt az első pár száz méteren megtalálta mindenki
a maga helyét és ez közben sem sokat változott. Persze miután bemelegedtünk
már jólesett nyomni. Nekem, ha választani lehet akkor épp az ilyen hosszú,
monoton mászás a kedvencem marathonokon.
A verseny nagy részében csupán saját csapattársaimmal volt lehetőségem
"meccselni":-),
de legalább húztuk egymást. 1,5-2 óra után végre emberek. Befogtuk a német
párost, majd megelőztük! Én nem gondoltam komolyan, mert olyan szívósnak
tűntek:-) de később Pisti mesélte, hogy a fickó tolta a feleség bringáját
is fölfelé.
Frissítőknél PowerBar zselé, szelet, izo, víz, gyümölcs volt. Kajálással
nem volt gond, hisz megtanultam már: akkor is nyomom a zselét, ha nem
akarom... tehát legalább óránként + az izo.
Sok folyadék kellett, mert elég meleg volt. Ebben a szakaszban sok volt az
aszfalt és a murvás, köves, kavicsos út, erdei út. Nem mondható
technikásnak... ami nehéz volt, hogy szívta a vérünket az emelkedő, lefelé
meg sok volt a hajtűkanyar, vigyázni kellett, nehogy elszálljon az ember.
Kanyarodás technikát volt lehetőség fejleszteni, már rögtön az első
kanyarok egyikét kiegyenesítettem a vizes aszfalton (nem volt perec, de
lenézhettem a szakadékba:-) Ja... hát a táj, az valami lélegzetelállítóan
szép, de ezt nyilván nem kell bizonygatnom senkinek.
Ezen a napon voltak a legkeményebb mászások. Úgy tűnt, mintha csak fölfelé
mennénk, mert lefelé nagyon lehetett tépni, gyorsan véget ért és jött az
újabb emelkedő. Említésre méltó technikai problémánk nem volt. A végén még
megfogtunk egy fáradt olaszt :-) Hihhetetlen, milyenek ezek a macsók...
Szemlátomást enyhén szólva zavarta, hogy megpróbálom lenyomni, ezért
mindent mozgósított, de végül leszakadt :-)))). 5:31-et sikerült kihozni,
ami lányok közt a 6. hely csupán a 10-ből.
Látványos befutót terveztek, ezért a murváról hirtelen jobbra leborított a
pálya, meredek lefelé végénél ugrató a célkapu előtt.. egy 17 éves fiú
életébe került.
2. szakasz: 06-17 péntek 10.00 -
Oberaich - Eisenerz - 62 km / 2100m:
Most már csak röviden. Reggel kicsit
elúsztam, mert sokáig lustálkodtunk
és későn (kb. 10perccel a start előtt...) vettem észre, hogy az a hátsó
nyolcas nem is olyan kicsi meg talán a féken is állítani kéne...
Szóval ettől ment fel a pulzusom, nem a melegítéstől. Szerviz nem volt, de
végszóra még találtunk segítséget. Második napra már vártam az ólmosságot,
mert nem vagyok hozzászokva többnapos versenyhez, szám szerint, ugye ez
volt az első...
Ennek ellenére éreztem, hogy tudok menni, bár a pulzusom alacsonyabban
mozog az első napnál. Egy idő után még jól is esett a hosszú középtányéros
mászás és elég sokáig 10-12-en is együtt mentünk, még előzgettem is pár
embert, ők meg vissza... Ez lendületet adott. Terep jellege változatlan, de
szerencsére kevesebb aszfalttal, mászásoknál gyönyörű panorámával.
Rövid de velős technikás szakaszt is kipipálhattuk, fellélegeztem, hogy
gyalog le tudtam jönni rajta, bringát cipelve.
Nyilván történtek variációk
két kerékre is a nyomokból ítélve... Meredek, köves, kavicsos, mély, sodrós
talaj zuhatagos kis hegyi patakba érkezve... néhány patakátkelés... az
mindig mókás :-) A célig már csak száguldás... ez volt a legjobb nap, nagyon
jólesett! ... Giovanni az olasz ismét kicsit bosszúsnak tűnt, mert kapott
16percet... :-))) (Csajok között ismét 6.)
Nyújtottunk egy jót a napon és mit sem sejtve megkezdtük a nap legnehezebb
mászását.. Föl a szállásunkhoz... a magaslati levegőért meg kell szenvedni...
Ezek után kiderült, hogy nincs meg a csomagom.. (később előkerült.. rossz
kocsira raktam reggel...). Esténként megkaptuk a részletes eredménylistát és
az esélyek latolgatása közben álomba szenderültünk... Ki-ki nyugalomban, ki
meg mint egy "vadászkutya" :-)
3. szakasz: 06-18 szombat 10.00 -
Eisenerz - Palfau - 50km / 1725 m:
Végre esik... ennek legjobban Pisti örült, mert kipróbálhatja csini, sárga
esőkabátját, amit tombolán nyert a mázlistája :-). Na jó! Kicsit nyúzott
volt már az emberek egy része. A start előtt néhány perccel tudtuk meg,
hogy a srác a kórházban nem élte túl súlyos fejsérülését. A tiszteletadást
követően együtt indult el a mezőny, ez a szakasz versenyen kívül zajlott, a
történtek mindenkit nagyon megráztak.
Eredetileg hosszabb lett volna ez az etap, ha élesben megy, de így az
utolsó mászást és downhillt kivették belőle. Gondoltam, jót tesz egy nap
laza... és le is engedtem totál... még előtte, az első órában élveztem az
élversenyzők társaságát... ezt nem tudtam kihagyni... de rövidesen nekem még
lazábbra kellett vennem a lazát... :-) A Salzán túl egy kis xc style... és
megérkeztünk Palfauba, a rafting paradicsomba. Ja, aznap egy sodrós kanyar
emléke belevéste magát a bal térdembe :-)
4. szakasz: 06-19 vasárnap 9.00 -
Palfau - Lackenhof - 65km / 2040m:
Na ezt alaposan elszúrtam... későn reggeliztem sokat, éjszaka rosszul
aludtam, nagyon elgyötörtnek éreztem magam. Megadóan vettem tudomásul a
startpisztoly hangját. Pulzus nem ment fölfelé (146 bpm átlag..),
savasodtam, és egyre jobban lemaradtam, bár vártam, hogy idővel – ha lassan
is - de bemelegszek, és menni fog.
A fiúk rendesek voltak jöttek velem néha és a kedvem egyre jobb lett…
Kicsit el is felejtettem, hogy verseny van, és mintha csak kirándultunk
volna. A fotók nagy része is ezen a napon készült. Frissítés jó volt, mint
mindig.
Ezúttal kicsit hosszabban időztünk az egyes pontokon. Tomi fotózott, majd
indultunk tovább és csak mikor már kezdett megszomjazni, akkor realizálta,
hogy mindkét kulacsát a frissítőnél hagyta. Hiába, utsó nap már könnyebben
hibázik az ember ... na de ennyire.
:-)))))... Pedig eddig ő még nagyon egyben
volt.. Ma viszont már csak a telója volt egyben... a lock-out megadta magát
a végére.
Arra igazán nem is gondoltam, hogy ez a nap mennyit ront a végeredményen...
3 lány is jobbat ment, akiket előző napokon lenyomtam. A befutónál már
javában ment a parádé, mire beértem. Kicsit le voltam törve, de nem az
eredmény miatt, hanem, mert verseny közben nem éreztem lendületet magamban
és hiányzott a motiváció... De egy jó edzőnapnak elmegy :-)
Végül a 7. helyre csúsztam az összesített eredménnyel. A díjkiosztón járt
érte egy tuti Crocodile Trophy mezt.. Hátha kedve kapok... :-)
Ide kívánkoznak még csapattárs Pistánk szavai: " mindenünk fájt, de ahogy
közeledett a cél egyre jobban húzott a lábunk. Vadregényes, pisztrángos,
patakos völgy - örömmámoros, tapsolós célbaérés. Zárómondat: K..fáradt,
tele élménnyel, mikormegyünkéshova gondolatos."
Összesített eredmények:
Lányoknál első Martina Deubler / DT Swiss Merida Continental, második a
kedvencem a szlovák Lubomira Kalinova / Kelly's, harmadik a fiúk kedvence
Birgit Kafaka / KTM-Mountainbiker (a tavalyi győztes)...
stb.
Elit Férfiaknál első George Koch / Team Simplon, második Arno Kaspret, 3.
Lubos Kondis / Kelly's
Hétfőre
úgy gondoltuk, hogy megérdemlünk egy nap levezetést... megnéztük még a Lunzer
See-t...
... nagyon köszönöm a fiúknak a lehetőséget!!! Kovács Tamásnak a szervezést
és a megvalósítást, és hogy mindig énekelt az emelkedőkön, Várallyai
Istvánnak a transportot, a Gatorade overdózist és az új nevemet... a meg
mindent!
Néhány záró gondolat komolyabban:
Lényegében az Alpentour Trophy a Steiermark régióban kiépített
mtb-túrautakat hivatott népszerűsíteni. Különböző nehézségi fokú
szakaszokat találhatnak (a teljes hálózat 27 szakaszból áll) az aktív
pihenésre vágyó bringások, legyen szó akár laza kirándulásról vagy komoly
kihívást jelentő edzőtáborozásról.
Nekem végig az járt a fejemben, hogy ide
szívesen jönnék edzőtáborozni, mert 2-3 órát is lehet folyamatosan fölfelé
tekerni, miközben észre sem vesszük, hogy már 1500-2000m szintet egyben
legyűrtünk, mert a gyönyörű panoráma leköti az ember figyelmét.
Az egyes
etapok között, pontról pontra szervezetten szállították a csomagjainkat. A
szervezett Alpentour túrákon a programban részt vevő, szállást adó fogadók
között ez ugyanígy megoldott. Tervezhetünk többnapos túrát egyénileg, de a
már „kitaposott ösvények” is választhatók, amit készen összeállítva
ajánlanak: www.alpentour-austria.info ;
www.steiermark.com
by Hédi ::.
|
|
