|
FLASH ACROSS MARATON
.:: Időpont: 2005.
május 07-08.
Helyszín: Sopron, Tesco Parkoló
Főrendező: Horváth Csaba, 06-30-929-2858
A részletes programért kattints a fent képre.
Nagy várakozás előzi meg az első MX
kupafutamot. Itt indul a szezon. Végre nem egy libakergető verseny.
Jönnek a nagy ellenfelek, mindenki élesíti a formáját és a keróját is.
Nem szeretnék esélylatolgatásokba bocsátkozni, de tuti kemény meccsek
lesznek. Fontos lesz a gumiválasztás és a frissítés. Csipet csapatunk
barátokkal kiegészülve majd 20 fővel lepi el a soproni szállást, melyet
öP intézett. Már nagyon várom a lekváros kalácsot reggelire.
A Buda Maratonon a kerékpárom nagyon jól viselkedett.
Remélem hozza a formáját, vele együtt én is. Ma tettünk bele egy új ISIS
rendszerű középrészt, mert az előző zsír új gyárilag kotyogott. Most minden
rendben. Az új csak 144 gramm, pedig acél tengelyes. Várom kíváncsian mit
is bír majd.
Nagyon vártam a soproni versenyt, tavay nagyon megkedveltem ezt a nem túl
technikás, de élvezetes terepet.
A szállás nagyszerű volt, megéri előző nap lemenni, sokat számít, ha
rendesen tudsz pihenni.
A versenyről:
Végre jól ment a tekerés, aminek örülük. Az eredménytől függetlenül
persze, de azt hagyjuk. Edzői tanácsra direkt nem nyomtam ing-gatya, de
így is bekezdtem kicsit. Gondoltam, meglesz ennek a böjtje.. Közben Noé
Balázzsal tudtam menni, vitte a tempót felfelé, én néha dh-ban voltam
gyorsabb.
Rajt a szokásos:
félpercenként fék, megáll, néhányan most akarják megnyerni a versenyt,
tolakodnak, és persze bedugul néha a sor. Aztán gyorsan rendződtek a
sorok. A rajt után talán a szőlőtőkék előtt láttam utoljára az élmezőnyt.
Pulzus rendben, nyomás! De hoppá! A szél lerepít a bringáról, nagyon
durván fúj. Hátszélben pörgetem a nagytányér-kónuszt, lazán megyek 40-el.
Emiatt (is) az osztrák oldalon a hosszú aszfaltos részen a szembeszélben
felért rám egy kisebb boly Pinyoval, Simon Emesével pl. Tehát az eddigi
előny lenullázódott. Nem baj, majd lefelé talán leakadnak. Így is lett.
Beértünk az erdőbe, utolértem Balázst, innentől még sokáig együtt
mentünk, és szedtünk le néhány embert. Az egyik lefelén tekerek,
észreveszek magam előtt egy óriási pocsolyát, kb. 35-40-nél. Inkább
telibekaptam, minthogy kacsázzak. Kellemes fürdő volt. :)
Az utolsó nagy mászáson már fájt a derekam, de ez van, nyomni kell.
Kistányér, gyalog, de nem álltam meg. Az idény eleji forma, és az előző
napi hatalmas mennyiségű kaja kifejti hatását. A csúcs után jött a
lefelé, a trükkös vízelvezető árkokkal. Rákészültem, de pont középen
álltak, jobb oldalt kellett menni. Kis fék- hoppá, ez túl nagy gödör!
Majdnem buktam, de valahogy sikerült nyeregben maradni (thanks to Olisuli),
a nyereg mögé kerülve abszolváltam. Utána a jó lefelén egy srác kicsit
óvatoskodott. Elértük az utolsó frissítőt, Vera beadta a kulacsot (Köszi
szépen!), tűz tovább. Itt már a tavalyról ismerős nyomon mentünk. Pár
embert befogtam , közben ilyesmiket olvasgattam az aszfaltra felírva,
hogy: "Nem fáj!, Venga, venga!". Szegény lánc már megelégelte a versenyt,
egyfolytában nyafogott. De én nem, kimondottan élveztem, különösen az OX
futamok után, ahol az első pillanattól az utolsóig 100%-on mész. Sokkal
jobban bejönnek a hosszabb távok, még ha nem is vagyok gyors. Az utolsó
aszfaltos lefelé, és a városi szakasz már amolyan levezetés, itt kiadtam
mindent.
A versenyről:
Jól éreztem magam, kellemesen elfáradtam. Semmi görcs, végig tudtam
tartani egy kb. erős tempót, végén sem csuklottam össze. A mézes-citromos
víz nem rossz. Szervezés: nem tudom, milyen, az érintettek majd elintézik.
Frissítőknél nem álltam meg, az eredmények már fent vannak weben. Talán
lehetett volna kevesebb aszfalt,a tavalyi pálya kicsit jobb volt. A
taktika szuper volt. Röviden ennyi, jelenlegi edzettségemmel kb. ez a
maximum.
Legközelebb Pannon Maraton első forduló, aztán Szilvásvárad.
Mért adatok a Polarból:
.... menetidő: 3:31:10,
.... előre beállított pulzus zónában eltöltött idő (75%-94%): 3:16,
.... maximális pulzus: 170-175 közelében,
.... átlagpulzus: 158, elégetett kalória: 3000kcal.
.:: Sziasztok, már itthon az első MX kupafutam után. Az érzelmeim
vegyesek. Talán címszavakban.
Leges legelőszőr a szeretnék pár tagot megemlíteni. Remélem motiváló lesz
a többiek számára is. A szállással kapcsolatban ÖP-nek szeretném
megköszönni a szervezést. Remek helyen voltunk. Kényelme, szép szobák,
remek reggeli, jó parkolás. Szóval minden rendben volt. A logisztikával
kapcsolatban köszönet Wookynak, hogy a csapatbuszt megszerezte. Köszönet
a Renault-nak a Trafic-ért. Minden belefért. Köszönet Mohácsi ’Kisflakon’
Gésának, hogy levezette a buszt. Bár nem értem hogy értek fel 2 óra alatt
Budapestre. Hatalmas köszönet Verának, aki vezetett, süteményt sütött,
csapatvezetői értekezletre ment, vásárolt, frissített, fényképezett és
gondoskodott rólunk. Köszönet mindenkinek, aki ott volt, sátrat állított
és bontott, versenyzett és jól érezte magát. Köszönet Anyukámnak.
Nézzük a rendezőket. Nagyon készségesek voltak már az előnevezés
alkalmával is. Nem hiába találhattátok meg a verseny emblémáját a
honlapunkon is. A nevezés átvételével minden rendben volt. Mi korán
érkeztünk szombaton, de már akkor is mehettünk a rajtszámokért. Kérlek ÖP,
legközelebb te is vedd át, vagy kérdezz rá. Néha szétszórt vagyok.
Vasárnap reggel minden időben ment, sajnos a nevezés zárása is. De
szerencsére sikerült a rajtszámot megszerezni, nem csak nekünk, másoknak
is. Ennek ellenére a start pontos volt. Volt beszólítás, felvezetés. Rajt,
cél terület remek volt. Csak jó lenne már elérni azt, hogy legyen elég WC
és zuhanyzási lehetőség. Tök balkán a T…. mosdóban a csapban mosakodni.
Még jó, hogy van Sixtus Wash Tonic-om, verseny utána tisztálkodni. Az
eredményhirdetést nem vártuk meg. Nem is voltunk érdekeltek, meg a szél
már szétbontotta a sátrunkat. Mondjuk a szervezéssel kapcsolatban ezek
voltak a pozitívumok.
Sajnos akadtak negatív élmények is. De hol nem? A pálya vezetése és
jelölés. Nekem a pálya vezetése nagyon tetszett. Remek volt, nagyon gyors
és élvezetes, csak a szél zavart be sok helyen. Technikailag mondjuk
könnyű volt. Bár az elején akadt, aki nem tudott megbirkózni a saras
emelkedővel, így rövidke tolásra kényszerültem én is. Sajnos a szokásos
eltévedés itt is bejátszott. Megint az eleje nem találta az utat. Sajna
mi, akik nem abban a dimenzióban tekerünk, nem érthetjük meg, hogy Ők nem
a tájat fürkészik a jelzéseket keresgetve, hanem nagyon komoly melót
végeznek. Sajna én is, aki sokkal lassabban ment néha teljesen
elbizonytalanodtam, hogy jó irányba megyek-e. Végén 3 óra 12 perc körül
értem a célba, láttam a nagy tanácstalanságot. Mint kiderült mindenki
csak 73 kilométert ment a 85 helyett, de a mászás az meg volt, azaz közel
1700 méter. Most mi hagytunk ki egy nagyon nagy sík részt vagy a rendezők
mérték el a távot. De majd az illetékesek eldöntik mi is lesz.
Verseny a szemszögemből. Címszavakban a beszólítástól. Beszólítás. Időben
start. Kiérünk a műútra. Kerék lapos? Fék, megáll, megnéz, nem defekt.
Tovább. Kilométeróra nem mér. Mindegy. Fel az elejére. Lósz. Első vagyok.
Visszaveszek. Oli? Megvan. Beállok mögé. Haladunk. Emelkedő. Kiscsávó
elesik előttem. Tolás. Jön Fürti. Megy is. Haladunk. Jól érzem magam.
Pulzus egekbe. Frissítek. Haladunk. Első itató. Nem megfelelő. Állnak,
bámulnak. Valaki tanítsa meg őket a frissítésre. Érdektelenek. Megyünk.
Határ az volt, az előbb. Na aztán az osztrák oldalon befujt a szél. Kis
bizonytalanság merre is kell menni. Leszakadok. Jön egy vonat, beállok.
Majd felmentünk Olivérékre. Pulzus egekben. Meglesz a böjtje. Azért
fejben ott vagyok. Megyünk vagy 10-12-en. Aztán meglátjuk az elejét.
Kicsit lassan mennek. Ennek az oka az eltévedés. Nem erőlködnek. Én igen.
Frissítő. Vera adja a kulacsot. Leszakadok. Felveszem a saját tempóm.
Próbálok piheni. Nem megy. Aztán a lejtőn elhagyom a kulacsom. Sajna.
Nincs mit inni. Vissza is veszek a tempóból, nehogy dehidratálódjak. Ami
lehet már megtörtént. Folyamatosan fázok, vissza is veszem a karmelegítőt.
Haladok. Felfelé elég jól. Lefelé sem zavar a Morati merev villa, amit
Vizdák Janitól kaptam kölcsön. Sajna már adhatom is vissza. Aztán egy nem
tervezett frissítő állomás. Valami löttyöt adnak. Aztán megyek tovább.
Egy meredek lejtő alján már vár a frissítésem. Köszi Vera. Aztán már csak
egy hosszú lankás emelkedő aszfalton és egy hatalmas száguldás a célig.
|
.::
