|
Egyetemi és
Főiskolai Olimpiai Cross
Bajnokság
Helyszín:
Páty (H)
Időpont:
október 16.
Beszámoló:
.::
Azzal kezdődött a nap,
hogy minden tökéletesen indult, leszámítva azt a kis csöpörgészést odakint.
Ettől függetlenül kipihent voltam, rendesen tápolt, mint egy versenyló,
ismertem a rám váró feladatot... aztán lehajoltam a versenykülsőkért... és
már nem is bírtam felállni. Mintha satuba szorították volna a derekamat,
hátamat, megmozdulni sem nagyon tudtam, a légzés is nehezemre esett. Ez
lenne a lumbágó? Majd' 3/4 órát kínlódtam, hol egy kicsit enyhült a görcs,
hol a szoba közepén estem megint össze.
Nagy nehezen, összeszorított fogakkal, 3/4 órával a pátyi rajt előtt mégis
elindultam Zuglóból. Nem akartam cserbenhagyni a csapattársaimat, közülük
is inkább Kornélt, hiszen Speciár Viktornak nem nagyon volt kérdéses az
egyéni első helye, de Kornél volt a leglelkesebb, mikor arról beszélt,
össze kellene állítani egy egyetemi csapatot.
Gondoltam, legalább elindulok, aztán lesz, ami lesz. Telefonos egyeztetés
után kiderült, csak azokat a csapatokat értékelik, ahol mind a három
versenyző célba ér. Ajvé, 6 kör ilyen derékkal!? Feltéve, ha egyáltalán
odaérek a rajtra a szombat délelőtti Budapesten keresztül... Annyit azért
megtudtam, legnagyobbnak vélt riválisaink, Dobai Zoliék nem indulnak
csapatban, nincs meg a három emberük.
A rajt előtt pár perccel értem csak ki Pátyra, Fürti már ott irányította a
forgalmat, mindenki az utolsó bemelegítő hosszát tekerte, Ember a Holdon
jött oda köszönni, aztán én a kerekeimet raktam még csak a helyére,mikor
hallottam, hogy elrajtol a férfi mezőny! Na, kapkodás, autózárás, rohanás
a rajthelyre, ahol akkor már a lányok sorakoztak. Meg is mosolyogtak páran,
mikor beálltam közéjük, de akkor már nem akartam eléjük vágva a fiúk után
eredni.
A startjel után Simon Emesével tartottam egy darabig a tempót, majd a
pálya emelkedős részén sikerült megelőznöm. A második kör tolós részén (csütörtökön,
a pályabejáráskor még simán tekerhető volt ez a szakasz, de a felázott
agyagos, löszös talajon nem sok esély volt nyeregben maradni) kezdtem
utolérni a mezőnyt, folyamatosan sikerült "begyűjtenem" az embereket.
Időközben persze engem is hátbavertek az élen menők, Specziár Viktor úgy
nyomult el mellettem, mintha kötélen húznák. Érdekes módon - a hátfájásom
ellenére - felfelé voltam erősebb az előttem menőknél, mindig az emelkedőn
értem utol, hagytam le a versenytársakat.
Az ötödik ör végén, egy szűk, egynyomos, már jól kijárt lefelén éreztem,
hogy nem tudom úgy irányítani a gépet, ahogy eddig, meglátogattam az út
menti vizes kórókat, majd a célzónában is bemutattam egy perecet. Gyanút
csak akkor fogtam, mikor a dózerúton furcsa hangokat hallottam az első
kerék felől - defekt! Na, basszus, még ez is! Még szerencse, hogy egy
enyhén lejtős szakasz jött, valahogy lekormányoztam a gépet az aljába, bár
néha közel voltam egy újab "talajgyakorlathoz". A síkon még ki tudtam
tekerni, de addigra sajnos utolért két srác az addig lehagyott hétből.
Azzal nyugtatgattam magam, hogy a nagy emelkedőn mindenképpen tolni kell,
ott egálban leszünk. Egyikőjükkel, egy mediteches sráccal sikerült is
tatani a tempót, a tetején még meg is próbáltam visszaülni a nyeregbe, de
addigra a gumi teljesen leeresztett, a vizes, sáros, csúszós talajon
végképp irányíthatatlanná vált a bringa. Maradt a tolás, a futás,
szerencsére innen már nem volt messze a cél.
Be is értem, nem is utolsónak, voltak olyanok, akik fel is adták a
versenyt. Mivel nem voltunk sokan, az eredményhirdetésre sem sokat kellett
várnunk. Nem túl nagy meglepetésre a lányok között Vajda Márti nyert,
engem annál inkább meglepett, hogy mögötte egy számomra ismeretlen hölgy
lett a második, megelőzve Simon Emesét.
A fiúknál szintén nem volt nagy körömrágás, Specziár Viktor 45 perc alatt
lenyomta a távot (kb. 15-öt vert rám!). Szerencsénkre csoporttársam,
Kornél is jól ment (amikor kimentem az utolsó körömre, akkor ért be), így
az én "éppenhogy" teljesítményemmel csapatban nekünk sikerült felállnunk a
dobog legfelső fokára. (Csak zárójelben: rajtunk kívül még egy sulinak
sikerült értékelhető eredményt produkálnia az öt nevezett csapat közül,
így a Veszprémi Egyetemet tudtuk magunk mögé szorítani.)
A járás, forgolódás, felülés, fekvés még mindig nehezemre esik, de jóleső
érzés, hogy végül ebben az évben is sikerült egy első helyet megcsípni.
Jól kell tudni csapatot választani! ;-)
by robi
::. |
|
