|
Győri Est Maraton
Helyszín:
Győrújbarát (H)
Időpont:
szeptember 26.
Kapcsolat:
George Sport,
06-96/311-464
Info és erdemények:
Kattints a fenti plakátra és a rendezők honlapján találod magad!
.::
Ide ha meg nem haragszanak egy-két remek beszámolót csatolnék majd. Addig
is:
06.00 '- Jössz már?' '-Igen'
És elindultunk az év talán utolsó versenyére Vizdivel. Zsolt aki velünk
jött volna atszállt Noe Balázshoz. Aki végül nem állt rajthoz betegsége
miatt. Nagy kár. A helyszínt könnyen megtaláltuk, jó volt a jelölés. Némi
pofátlanság után sikerült leparkolni a nevezési sátor mellett, sokak nagy
meglepetésére. Nevezés, készülődés. Pár ideges telefon. Ki jön, hol tart,
miért is tévedt el és miért késik.... Aztán már a rajt. Csak fél szemmel
látom, hogy Marcsinék most szedik csek le a kocsi tetejéről a
nevezéseiket, teszik fel a rajtszámot. Én már talán neki is indultam a
távnak mikor Ők beállnak a depóba.
Ezek után sajna a szokásos történések. Eleje el, én mint állat nyomom,
minden bemelegítés nélkül, majd a táv 2/3-ánál
lelassulok, faj mindenem. Görcsöl a combom, a tricepszem, hányingerem van,
nem esik jól semmi. Számolom a kilométereket. Aztán némiképp magamra
találok és becsorogok a célba. Most 3.-nak a klubból.
Tisztálkodás, kaja és eredmény hirdetés. Hédi megérdemelten a 2. helyen.
Gratulációm. Épp nyafogok a körülöttem lévőknek, hogy soha nem vagyok
dobogón, s lőn csoda. Kiszólítnak. Ja, én a sport kategóriába neveztem.
:-) Itt második lettem. Hurrá!
by FD ::.
.::
Express beszámoló Győri-mari.
Utolsó pillanatban dőlt el, h. indulok. Egy másik eseményt lefújták
időjárás miatt. Emiatt táplálkozás/ edzés nem volt az igazi. Befigyelt még
néhány súlyemelés a hét második felében, azért izomlázas és merev volt a
lábam a startnál.
Valami érthetetlen oknál fogva viszont úgy gondoltam hogy egyszerű lesz az
egész, hiszen mindenki hajtogatta h. szinte lapos a pálya. Ha, ha... Ezért
is életemben először 100-an indultam.
Vasárnap iszonyat kapkodás, ha nincs FD (ave FD!), be sem tudunk nevezni.
Sajna, a WC-be valaki talán újsággal ült be, így sorban vártunk az 1 szem
klotyó előtt. A rajtvonalra nagy sebességgel kettő mp-vel az indulás előtt
gurulok be, még vészfékezek h. el ne találjam a hátul gubbasztókat.
Eleje eseménytelen, nem nagyon nyomom. Aztán jönnek az agyagos emelkedők
és valahogy nem érzem azt a kirobbanó erőt a lábamban. Igen keményen kell
megküzdeni a hányingerrel, mivel röviddel a start előtt tömtem magam tele
kajával és most ki akar jönni. Ilyen sem volt még. Megyünk tovább, jönnek
a rétek, szép egészséges 35-ös tempó. Tini srác nyomja előttem. Lefeléken
gyorsabb lennék de mindig beerőszakolja magát elém aztán lassít.
Megjelenik Deli Anett. Hmm, izzadt műszálas anyagon keresztül meg lehet
mondani, ki hord bugyit és ki nem. Maraton alatt vegyes volt az arány.
Anett megpróbálja megelőzni a kissrácot, de ahogy melléér, a srác
iszonyatosan rágyorsít, aztán megint szűk az út és a kissrác lelassul. így
megy ez egy ideig. Csodálkozom hogy. nem anyázik előttem a női bajnok.
Vonatozunk, aztán én veszítem a türelmem és a kissrác legnagyobb
igyekezete ellenére leelőzöm és otthagyom őket.
A két nyomtáv között látom hogy valami rés van, de később sűrő fű növi be.
Easy rider hangulatomban úgy döntök egyszer hogy áttérek a jobb oldalra.
Különösebb ok nélkül. Hoppssz! Első kerék leragad, bringa a vidámparki
villámbika módjára ránt egyet a farával én meg 35 km/h-val gurulok tovább.
Immáron a talajon. Gyors vót! De egyben vagyok. Beérnek, kissé aggódva
kérdezik OK-e minden. Ja, ja! Akkor még nem érzem a vállam, amely később
fájdalmat okoz legkisebb kormányzásnál.
Megyek tovább de valahogy lassabban mint mindenki más. Megelőznek akiket
lehagytam, én meg kezdem analizálni magam. Biztos az esés okozta sokk. De
a helyzet egyre reménytelenebb. Elfogyok. Még csak 38-ik km de vissza
akarok fordulni. Én! Aki sose adom fel (majdnem:) )
Eszembe jutnak a BB fórumon olvasottak a negatív gondolkodásról. Akkoriban
nem értettem, hiszen akarattal minden legyőzhető nem? Most kezdem
megérteni. Belegondolok, még 70 km előttem. Életemben sosem tekertem
egyben 60-nál többet. Tartok attól amit nem ismerek. Persze, mehetnék
turista tempóval és így biztos beérek, de ez a gondolat még rosszabb.
Közben növekszik a gyanúm. Végre leszállom a bringáról és megnézem az első
kereket. A bal fékpofa rá van szorulva a deformált felnire (zakó), ez
lassít annyira! Én meg azt hittem hogy végelgyengülök. Első fék kiakaszt
és hirtelen kezd visszatérni az önbizalmam, bár első fék nélkül valahogy
fura. A meredek köves kilátó előtt beér az Anti. Ő is ki van. Megbeszéljük
h. végigcsináljuk, ha zsírégetős tempóban is. Együtt mennyivel jobb!
Fent a csúcson 6 fok, köd, tisztára londoni horrorfilm. Powerbar zselé
van, ilyet sem láttam még itthon. Noé Balázs nagykabátban reszketve
megkérdi "nem fáztak"? Összenézünk Antival, rövid szár/ujj: "DE!".
Kedélyes csevegés aztán gyökeres lefelé, első 15 métert tolom, aztán
fincsi DH. Lent a mentősök furán néznek. Udvariasan köszönünk.
Onnan kezdve elég uncsi , aszfalt, szél, monoton tempó. Szinte végig nem
találkozunk senkivel. Mennyivel jobb lenne egy bolyban ilyenkor. Antinak
fáj a térde, kezd elege lenni. Szólok h. álljon be mögém, így tartunk
viszonylag jó tempót. A lemaradást már nem hozzuk be, de legalább hamarabb
lesz vége. 80 km-nél már úgy érzem vége lehetne. Nem voltam katona, de ha
nálam lenne az a bizonyos centi, biztos elkezdeném vagdosni.
A végére megtáltosodok, utolsó 10 km mászás szinte jól esik. Simán menne a
sprint, de nem kockáztatjuk az Anti térdének épségét. Szinte pihenten
gurulok be (kézen fogva, ahogy illik) , hát igen, itt sokat jelentett a
pszichikai terhelés. Jó érzés h. végigcsináltam a 100-t, életemben
először!
by NightTrain ::.
.::
Maci124 oldala ::.
|
|
