A versenyzők idén választhattak a 12 óra szóló, 3 fős és 6 fős csapat teljesítésében, illetve 11 órakor 3 ás 6 fős csapatoknak 6 órás viadalt is indítottak. Szerencsére a verseny családias hangulatú, így a 2 Km hosszú pálya nem volt versenyzőkkel túlzsúfolva. Egyszerre talán 50 versenyző tekercselt a pályán. Az én futamomban úgy 25 elszánt hosszútávspecialista sorakozott a rajtvonalnál. Az időmérés természetesen chippel történt, óránként kinyomtatott eredménylistával.

Tavaly megnyertem ezt a viadalt, de idén a rendezők jelezték, hogy jön egy-két „nagy hal”, gondoltam, hogy nem lesz gyerekjáték a címvédés. A két évvel ezelőtti győztessel Knaus Marcel ugyancsak 121 kört teljesített, mint én tavaly, ezzel tartottuk a pályacsúcsot. A lichtensteini skac tavaly nem volt, idén viszont igen. Annyit érdemes tudni a briósról, hogy az amerikai 24 órás VB-n tavaly előtt 3. lett Tinker mögött, a Kona és a Pearl Izumi reklámembere. Abszolult hosszútávspecialista, még maratonokon sem áll rajthoz.

Pro jött velem, mint tapasztalt frissítőember és adtam is neki munkát rendesen, hisz a 5-7 perces körök szinte mindegyikén be kértem valami frissítőt. Az első órákban híg energia ital és Hammer Gel adta az energiát. Valahogy nem pörgött a szervezetem a megszokott módon, már az elején éreztem, hogy álmosabb a mozgásom a kelleténél. A 6. órában pedig egy kifejezett holtpont gyűrt maga alá. Nagyságrendekkel könnyebb áttételeket kellett használjak, mint addig, így úgy döntöttem, változtatok a taktikámon és valami szilárdot is magamba nyomok. Szerencsére volt egy maradék túróstáska és Prónak pilóta kexe és bár ezek nem a legideálisabb versenytápok, mégis erőre kaptam tőlük. Ekkor már 2 kör előnye volt Marcinak. A belassulásom előtt talán 2 órát is pedáloztunk együtt, néha részemről próbálkozva egy egy szökéssel, de nem bírtam vele. A holtpontomon, ami egybeesett egy fél órás zuhéval, el is távolodott tőlem. Innentől, mivel éreztem, nagyon nem vagyok képes újítani magamon, felvettem egy biztonsági, de azért aránylag jó iramot a saját tempómban. Arra apelláltam, túlhajtja magát és az utolsó órákat nem fogja bírni. Nem így történt. Még a verseny legvégén is majd fél percel jobb köröket tekert nálam. Jobb volt a skac, el kell ismerjem. A többi versenyző hozzánk képest elég lomha mozgással közlekedett. Mi folyamatosan előztünk és köröztünk, egyedül a 6fős csapatok közül volt olyan tag, aki gyorsabban haladt nálunk.

A technika ördöge most is próbált tréfálkozni. Az egyik pedálom tengelye elengedett valamikor a 2. órában, illeteve 2x is fújni kellett a hátsó kerékbe egy lassú defektből kifolyólag. Szerencsémre mind pótpedál, mind pumpa akadt a felszerelésemben.

Mindig érdekes visszagondolni milyen is volt közben. A legérdekesebb viszont az, hogy nem az az emlék marad meg bennem egy ilyen hosszú verseny után, hogy milyen baromi hosszú volt. Közben persze az, és sokszor nehéz erőt venni magamon, hogy menjek menjek és menjek, de utólag pillanatok élnek bennem és egy jóízű hangulat.

Az eredményhirdetés fél órával kezdődött a befutó után. Nyertem kis zsebpénznyi eurót, egy Look EggB. pedált és ráadásul még a tombolán is kihúztak és egy karórával gazdagodtam.

Az eredmény : Marci 126 kör (új pályacsúcs), én 119 kör. Ez 2 körrel kevesebb mint tavaly, ami nem számottevő, sőt ha a pedáltörést és az esőt bekalkuláljuk még nagyon magyarázkodnom sem kell. A 3. helyezett osztrák 106 kört teljesített.

Következő hétvégén, 24 óráson állok rajthoz. Ez kicsit már mazohizmusba hajló cselekedet, de próbára szeretném tenni magam, akaraterőm, elszántságom. Bízom magamban. Hajrá!