.:: „Te Úr Isten, a hülye kölyke, nézd meg mit csinált, az új kerékpárjával! Fiam, te nem érdemelsz semmit! Apád az útlevelét kockáztatta, hogy belopja ezt a jó bringát neked Szlovákiából, te meg most tönkretetted! Apád meglátja, megnézheted magad!” Így csengenek vissza édesanyám szavai úgy 20 év távlatából, mikor első Favo gépem már az első nap jelentős súlycsökkentés után meglátta. Lekerülten a sárvédők, a dinamó, és a lámpák. (van egy ismerősöm, aki a komoly 10 sebességes Csepeljét még a vázba fűzött bovdenezéstől is megszabadította némi dizájnolás és súlymánia ürügyén. A családi hierarhia csúcsán lévőknél ez sem okozott osztatlan sikert. Részletek Pro beszámolójában…).

Azóta is erősen él bennem a vágy, hogy mindig könnyebb és jobb gépet hozzak össze a mostaninál. A project sosem áll meg…

Ok, tudom, nem vagyok már mai gyerek, nem most kezdtem az ipart. Szállnak az évek! A Lover project első darabja volt életem 11. MTB-ja.

Ennek a talán soknak tűnő számnak a megállítása volt az első számú feladat, ami a Lover kigondolásakor kitűztem. Szerettem volna egy olyan kerékpárt magamnak, ami nem csak, hogy versenyzésre alkalmas, de egyedi, kicsit egzotikus, no és legfőképp tartós.

A versenyzésre alkalmas jelzőt úgy érhetjük el, ha a geometria, és súly megfelel korunk elvárásainak. A geo trendek sokat változtak az első montik megjelenése óta, mely nagyrészt a teleszkópok, illetve a sok-sok tesztelés következtében alakultak annyit. A Lover geometriája (mely megegyezett mindkét Espresso és most a Frutta modellnél is) alapjában az itthoni piacon jól ismert Magellan, illetve amerikai gyártók, mint Gary Fisher, Merlin, Independent, Trek, Litespeed, és a Moots megoldásaiból csente alakját. Ezzel a sokféle geometriai változat és megoldás összevetésével, és ésszerű újragyúrásával születtek meg az én testfelépítésemet, és stílusom is természetesen magában rejtő végleges csőhosszok, átmérők, falvastagságok és illesztési szögek. Az egyediség is megvan. Mi is volt még? Egzotikuság és tartósság. A váz anyaga titánium, mellyel mind a két legyet lecsaptuk. A titán a legstrapabíróbb vázanyag, nem korrodál, mint más fémek, könnyebb, mint a crmo vázak, de hasonló komforttal bír. Nem használódik el, mint az alu 2-3 szezon alatt és nem sérülékeny, mint a karbon. Azért van hátránya, hogy drága, és csak kevés helyen készítenek ilyen anyagból vázakat a megmunkálás problematikussága miatt. 

Az Espresso I és II. tök ugyanolyan volt. Mindkét típus relatíve rövid (néhány hónap) használat után ugyanazon a helyen elrepedt. Ennek miértjére sem, én sem a gyártó nem talált megfelelő magyarázatot, de egyértelmű volt, hogy tanulva az esetekből, mindenképp meg kell erősíteni ezen a vélhetően gyenge ponton a vázat. Ezzel megszületett a Frutta. A felsőcső nyeregvázcsőhöz illeszkedő vége ovalizálva lett, a vázméretet ½”-al nagyobbítottuk és mind a támvilla, mind a felsőcső nyeregvázcsőhöz illesztését feljebb emeltük, közelebb a nyeregcsőbilincshez.

A Lover nagyon egyedi érzést nyújt. Nem vagyok (még) annyira profi a kerékpártesztelésben, hogy meg tudjam mondani ez a váz anyagának, vagy a jól eltalált geometriának köszönhető inkább, de a lényeg, hogy a fent említett 10 bringám, és a számtalan más kipróbált közül rajta érzem a legotthonosabban magam.

A váz felsőcsöve hosszabb, mint egy általános MTB vázé. Ezzel gyors, stabil és komfortos érzetet kapunk. Testpozícióm azonban nem sokat változott a 20mm-el rövidebb stucni és a Ritchey Riser kormánynak köszönhetően. A láncvilla 9mm-el rövidebb a klasszikusnál, mellyel fokoztam az erőátvitelt és a merevséget, illetve kompenzáltam a felsőcső hosszúságából egyébként megjelent tengelytáv túlnyújtását, mely a fordulékonyságot rontotta volna.

A vázon semmilyen fölösleges kallantyú sincs. Mivel tárcsaféket használok így a felsőcső bowden vezetői duplák és nem triplák, nincsenek féktüskék és más bovdenvezetők sem. A jól ismert kötegelő könnyű és erős megoldás a hidraulikus bovdenházak vezetésére. A T-bone monostay támvilla kialakítás amellett hogy szép, még merevebbé és sártűrőbbé is tette a vázat. A papucsok is a legegyszerűbb, klasszikus és szép Ritchey papucsok, mely oldschool-ossá teszik a Fruttám. Ezen "old school"-osság persze legmeghatározóbb darabja az egyenes titán merevvilla, mellyel jól lehet pukkasztani a külföldi fesztiválok kiállítóit és a nézelődőket.

Manapság már minden rúgózik, ez a trendi. Már akinek. Én szeretek olyan dolgokat használni, ami funkcionális és mentes minden humbuktól. Tiszta és egyszerű. Hosszú éveket montiztam teleszkóppal a gagyi elsőgenerációs elasztomeres Ballistic-tól a csúcs millió helyen állítható SID-ig, minden volt alattam. Nem mondom, van létjogosultsága a telóknak, hisz lefelé gyorsabb az ember és komfortosabb a rájd egy zúzós részen, de én úgy döntöttem, megpróbálok egy alternatív megoldást. Elegem lett abból, hogy javában ötszámjegyű összegbe kerülő telókat szezononként kelljen cserélnem. Ezenkívül, a folytonos macera a tisztogatással, a nyomásállítással, és más karbantartással sosem volt a kedvenc foglalatosságom. Gondoltam egy nagyot. Szerencsémre a bumzli gumik kezdtek divatba jönni a múlt évben, így amellett hogy sokat csillapít egy ilyen termék az első kerék kanyartapadása is istenkirály, ha ilyennel nyomod a terepet. Súlyban 550-600g körül vannak a legjobbak. Én WTB-t használok, de a Schwalbe, a Continental és a Maxxis és gyárt meggyőző tulajdonságú 2.2-nél szélesebb külsőket.

A titán merevvilla majd egy kilóval könnyebb a csúcskategóriás telóknál, a tárcsafék kevésbé csavarja, mint a telókat, oldalra és persze le-fel full merev, viszont előre-hátra 3-4cm is mozog oda-vissza. A két megoldást együtt használva (gumi, villa) komfortja persze még mindig alulmarad egy teló nyújtotta útkisimulás feelingtől, viszont gond nélkül lehet maratonozni és itthon XC-ni vele, ha megfelelően előképzett technikailag a versenyző. Megfigyelésem szerint egy átlaghegyen, nagyjából háromszor annyi időt nyerek vele felfelé, mint amennyit veszítek lefelé. Egy brutál saras verseny sem késztet sírásra, hogy jajj a telóm, és a gőzborotvát is simán bírja, nem, mint a telók szimeringjei. Magyarul a konklúzióm, hogy megéri.  

A gépen jól bevált és megszeretett, illetve néhány kuriózum kategória alkatrész van. Az előbbi csoportba a Ritchey WCS kiegészítők, a Hope fékek vagy a SRAM gripkós váltórendszer tartozik, míg az utóbbiba a titán nyeregcső, a szokatlan formájú Singletrack solutions barends vagy a titán csavarok és kulacstartó tartoznak. A 20”váz súlya 1500g, a komplett gép súlyát még nem mértem, de könnyű az már szent.  

Aki úgy gondolja, megérdemelne egy ilyen egyedi edzés és versenyeszközt maga alá, keressen fel! Az egyébként repülőgép alkatrészgyártásban főprofilú kínai firma, ahol egyébként az Airborne és a Titec amcsi cégek is gyártatnak dolgokat, megold minden igényt. Singlespeed, országúti, tandem, cruiser sem gond. Egyénre szabva és az elképzeléseknek megfelelően kialakítjuk a hozzád illő szeretőt. Ugyanígy a nyeregcső, kormány, stucni, csavarok és más kütyük is fellehetők a gyárban. No és mindez ugyancsak titánból.

by Coach Oli ::.