.:: Az én „taposóm” eléggé kilóg az eddigi sorból, több okból is: inkább túrázós modell, ráadásul már elég régi is, hiszen már négy éve nyúzom. Ez volt az El Moro sorozat első kiadása, azóta már a 3. verziónál tartanak. Tömegadatom nincs róla, de ha a weightweenies.starbike.com oldalon a második verzióról az szerepel, 490 gramm, akkor ez még egy kicsit könnyebb is lehet, mivel még nem olyan robosztus a felépítése.

Előnyére legyen mondva, kora még csak a fűzőjén látszik meg jelentősebben, nem sokkal a 4. születésnapja után kezdte el magát megadni a jobb lábamon, de az erős konstrukciónak köszönhetően még meg lehet kötni, hisz csak a zsinór külső borítása szakadt el, ami ugyan néhány másodperccel meghosszabbítja a rögzítés műveletét, de meg még nem gátolja.


Amint a fentiekből is kiderült, azért is lóg ki a lábbeli az eddig bemutatottak közül, mert nyoma sincs még rajta mikrocsatnak, finomállítónak – ez még bizony fűzős! Szinte már „oldszkúl” modell, az egy szem tépőzár is inkább arra szolgál, hogy a fűzőt leszorítsuk, elrejtsük vele, megakadályozva a beakadását. Az adidas-nak ezt a szériáját inkább túrázásra tervezték, messze áll a versenymodellektől, de ha vki csak amatőr szinten versenyez, akkor nem ez lesz, ami megakadályozza a nyerésben.

Ezen a ponton azonban hátránya, hogy nem lehet mászófogakat csavarni, de azért ennek ellenére egész jól lehet vele mászni laza, süppedős vagy éppen mély, sáros talajon. A talpa elég merev ahhoz, hogy a korrekt összeköttetést biztosítsa a láb és a pedál között, de akár egész napos városi-ügyintézős-szaladgálós strapát is kényelmesen ki lehet bírni benne. Zárt kialakítása és anyaga azt vetíti előre, hogy nem jól szellőzik, de ez szerencsére nincs így, annyira még egyszer sem sikerült beleizzadni, hogy csúszkált volna benne a lábam.

Az viszont, hogy nincs sok hőszigetelő hatása, hidegebb időben is érződik, november-december tájékán már bizony célszerű (lenne) kamáslit húzni fölé. A cipő kidolgozása, anyagminősége az adidashoz illő: több mint négy év és 28 ezer kilométer után sem feslik és szakad sehol (a fűzőt kivéve, de az is csak egy helyen kopott ki, a legfelső bújtatónál, ahol a legtöbbször dörzsölődött), és a talprész gumiborítása is még mindig mintás, látszanak rajta a recék, fogak.

Tisztítása annak ellenére egyszerű, hogy a cipő anyaga javarészt textil és bőr, nem szintetikus anyag: ha nagyon sáros már, akkor a benzinkúton a magasnyomású slaggal szoktam megoldani, aztán szabad levegőn szárítani. Ettől kicsit ugyan már megkopott a színe, de még bírja… :-) A gyártó nekem ezzel a darabbal (is) bizonyított, a következő lábbelimet is tőlük veszem majd, és a jelenlegi cipőm állapotát elnézve biztos vagyok benne, hogy ki is tart addig, míg az újra összejön a pénz. Kérdés már csak az, mikor lesz itthon olyan forgalmazó, aki normálisan el tudja látni a piacot?! by Fetzer Robi / Fish ::.  

A tépőzár

Elnyűhetetlen talp

'Old szkúl'