.:: Tovább folytatva a hagyományokkal való szakítás íme egy újabb beszámoló egy remek csúcsmodellről. Hasonlót nyúzok jómagam is, de egyelőre csak a teremi edzéseim során. Majd később a terepes tapasztalatok után írok róla. Addig is íme Lensver beszámolója.  by FD ::.

.:: Mikor 2003 nyarán megvásároltam a Gaerne Rey cipőmet, semmi más célom nem volt, csupán az, hogy végre legyen egy saját merevtalpú mtb versenycipellőm, méghozzá olcsón. A sors, de főleg párom keze úgy vezérelt, hogy nemcsak nem alapmodellt, hanem nem sokkal a csúcsverzió alatt sikerült venni egy lélegző szövetből és hasított bőrből készült modellt, s mindezt 100 eurorért (nem semmi,micsoda árak vannak kint Gardán árleszállítás idején!).

A cipőről hiányoztak a hivalkodó design-elemek (amiket egy lány nem biztos, hogy megvet), , s mi tagadás: az ezüst fekete színösszeállítás helyett én valami jóval színesebbnek örültem volna. Mindezért azonban kárpótoltak a cipő jellemzői; a csodás szellőzés, gyors száradási képesség és kényelem.

Már a felvétel első pillanatától kezdve nem volt a Rey-jel semmi bajom, sőt pozitívan csalódtam benne: a legenyhébb szellő is átfújdogált a beépített gyöngyvászon betéteken. Bár a cipő teljesen fekete, még egyszer se pállott bele a lábam a kiváló szellőzésnek köszönhetően. Ezt a tulajdonságát –amely a legfontosabb számomra - csak dícsérni tudom.

Bár a cipő „vízvonala” meglehetősen alacsony, egy bokáig, térdig érő patakátkelés vagy szakadó eső után is viszonylag gyorsan szárad, mivel a víznek sok lehetősége van a távozásra.

Az első héten attól féltem, hogy ennél a darabnál is fellép a „beetető cipőeffektus”, nevezetesen az, hogy a boltban jó, és a huncutság majd csak 50-200 km múlva fog kiderülni. Hamarosan el is jött a kis fekete számára a főpróba ideje. Másnap párommal felfedezőútra indultunk az Altissimo tetejére (2072m). A többórás izzasztó fölfelén végig tűzött a nap, de egyszer sem lépett fel az az égető érzés, amit más cipőknél érezni néha hasonló szituban és a merev talpnak köszönhetően zsibbadás se lépett föl. A hegy teteje alatt van kettő brutál-sziklás, tologatós, válloncipelős szakasz. Na ott jöttek elő a negatívumok is, nevezetesen, hogy a cipő nem gyaloglásra, kövek közötti mászkálásra való, mivel semmi kényelmet nem nyújt olyankor. A merev talp nem hajlandó hajlani, a sziklákat kétszer olyan keménynek érzed vele és a bokádat se támasztja semmi. No de végülis ez egy merevtalpú versenycipő, aki ilyet akar hordani, az maradjon a nyeregben!

A 2 év alatt a Rey nem nagyon strapálódott le, pedig kb.8,000 km-t mentem eddig vele. Mivel nem vagyok egy „ironwoman”, sokat gyalogoltam köveken, sárban, de még egyik része se akar leszakadni vagy elrepedni. Nagyon megkedveltem és ő is elfogadott engem a maga módján, mivel a bőr valamennyire fölvette lábfejem alakját, így ha belebújok, lábfejem úgy érzi magát, mintha hazaért volna. Javaslom mindazoknak, akik hajlandóak egy kicsit több pénzt áldozni egy montis cipőért. Cserébe egy tartós, kényelmes párost kapnak.   by Lensver  ::.