Asszem' tavaly õsszel (2002) találkoztam elõször ezzel a formatervezés szempontjából szokatlan pedállal. Elsõre megdöbbentett az egyszerûség és a találékonyság ötvözõdõ nagyszerûsége, aztán egybõl arra gondoltam, ki kéne próbálni, hisz sok-sok dolog van a világon (a nõk is pl.), hogy ami szemrevaló, még nem biztos hogy az életben mûködik. (újat mondtam mi?).

Ekkor már kezdtek megjelenni a Shimano új csúcs pedáljai, ami ugyancsak vonzott, de ez annyira más volt, és én szeretem a különleges dolgokat. Jó pár hónapot vártam, míg úgy adódott, hogy nekigyürkõzhetek a kis ékszernek, rugdoshatom naphosszat, próbálva, hogy néha szó szerint értve is bírja–e a sarat. Bírta.

Nálam köztudottan nem bírják sokáig az áldozatomul esett alkatrészek. Na nem azért, mert nem vigyázok rájuk, vagy nem tartom õket karban, esetleg nem arra használom amire kitalálták, egyszerûen én túl sokat és nagy nyomatékkal terhelem a finom csecsebecse XC használatra szánt termékeket. Ez a pedál is megkapta a magáét. 

Télen én a Spinninget preferálom, elmúlt az idõ, mikor nyakig szutykosan átfázva értek haza az edzésbõl. Olyan lettem mint a légy (na nem az erõm). Akkor kerül elõ mikor a jó idõ. Teremben napi átlag 2 óra használatnak volt kitéve, kint úgy 500-1000 Km van benne, ami nem mérvadó, arra volt elég, hogy bebizonyosodjak funkcionális kiválóságáról, amin a könnyû oldást és csatolást, a helyes biomechanikai kialakítást és a platform nélküli, mégis kényelmes pedálozás feelingjét értem. Csak fröcskölõs sárban volt vele edzésélményem, de ránézésre látszik, nincs hely ahol az agyag bent tudna ragadni és elrontaná a napod, vagy versenyed, esetleg borulásba fordulna az eltömõdésbõl fakadó szorítás. Kis hibája hamar kiderült, hogy a stopli anyaga olyan mint a Time cég pedáljainál használt, puha ötvözet.

Ennek a puhaságnak két elõnye azért van. Az egyik, hogy hamar bekopik, 1-2 használat után prímán összeszokik maga a pedál és a stopli. Ez nem számottevõ elõny, de mégis. Ami fontos viszont, hogy mivel a pedál anyaga sokkal keményebb, így ez még mindig olyan mint új korában, ami pl. a már említett Time pedáloknál azért nem így van, ott maga a rúgó is kopott.

Hirtelen a bringán meglátva az Egg Beater tengelye hosszúnak tûnt, de hamar rájöttem, ez csak a látszat, mely a teljesen minimalizált pedáltest kialakítás miatt történt szemkáprázás volt csupán. Érdekes még amirõl egyenlõre szerencsémre csak filozofálok, hogy mivel a pedálon nincs durván kiálló, vagy éles „kitüremkedés”, így egy esetleges mellé csatolásból kifolyólag megtörténni szokott sípcsont, vagy boka horzsolás sem lenne vészes.
Kialakításából kifolyólag az általa felszedett fûszálak mennyisége talán több mint egy megszokott designú pedálnál, de mûködésében ezek a megragadt koloncok nem zavarják, nem tömítik el a taposmányt.

Mivel a pedál nem a stoplival érintkezik, támaszkodik, így a cipõ talpa az, amin megjelennek a használatból eredõ pici bemarások. Ahogy észrevettem ezek csak megjelennek, de nem mélyülnek, elérve egy tizedmilliméternyi szintet abbamarad a tovább maródás.

Oldhatósága kissé nehezen induló, vajszerû, nyúlós, ami elõnyére válik, nem fog meglepetést okozni egy hirtelen mozdulatot követõ kilépés. A négy oldalas és több síkból is megközelíthetõ belépés tuti dolog, hálásan fog mûködik Crank Brotherék pedálja, ha szeretsz versenyen gyorsan rajtolni, ill. ha technikás részekre érve ki-be kell csatolni magad. A pedálba nem másztam bele, eddig szépen fut, semmi kotyogás vagy ilyesmi. Szépen, zártan kialakított tömítések, nem hiszem hogy sok karbantartást igényelnének, meg ha néha mégis, pofon egyszerûnek tûnik szétkapni és összerakni, bár mondom, még nem próbáltam, mivel nem kellett.

Összefoglalva beváltotta a hozzá fûzött reményeimet, bár még a java csak most jön majd a szezonban. Ha egy évet túlélne, az nálam Guinness rekord lenne, de eddig elképzelhetõnek tartom ezt a lehetõséget. Az alap változat után megjelent újabb verziók nagyon pofásak, de az én stílusomnak a titán nem való, szeretem a pár grammal nehezebb, de megbízható dolgokat, amivel nem azt mondom, hogy nem bírnák a titán részekkel is bíró E.B. pedálok nálam, de így nyugodtabb vagyok a biztos célba érést illetõen.

Azon gondolkodom kinek ajánlom a pedált, aztán most meg azon hogy inkább kinek nem, de választ egyik kérdésre sem sikerült találjak magamban, annyira univerzálisnak tûnik ez a finom kis darab.

by CoachOli ::.

.:: Hey Oliver,

I see that you got a pair of Eggbeaters. I thought you would like to know a little history about them. 
Crank Bros. is a little company run by 2 guys named Frank and Carl. I know them because they are local riders, because the company is in Frank's house which is at the top part of the local MTB area (Aliso Woods). I met them about 2 years ago, and got to know them, and visited their house a couple of times. 

They actually make their money as Industrial designers. They design all the scuba masks and fins for U.S. Divers. Anyways, they are hardcore riders, and Carl holds the local record for riding up "Meadows" which is a really steep climb (1800 meters of trail climbing 300 meters). I will send Feri a photos of it. Anyways, Frank and Carl are really great people and great mountain bikers. All the Crank Bros. products, they design for themselves first, and test them for a couple of months and then have them made in Taiwan. 

We don't get much mud here, but everyone says they are the best mud pedal. They were actually thought up by Frank. One of the problems the SPD pedals have here, is all the trails have a very fine sand/dust on them, and it "sands" down the medal surfaces on everything - including pedal. Also, when riding here on SPD's, the bottom side of the pedal fills up with the sand/dust, and when you unclip and then clip back in on the other side of the pedal - the sand makes it hard to engage. They made the Eggbeaters to be lighter, and have fewer parts that the sand can fuck-up. Hope you like them. 

by U7 aka Dave Ericson ::.