Hogy miért ilyenre terveztem meg a logót?

...Ahogy montink lágyan tovasuhan a végtelen természet titokzatosan kanyargó ösvényein, ahogy magunk mögött hagyva a világ zaját a béke és nyugalom kicsiny szigetére varázsoljuk magunkat valami páratlanul meseszerû létérzés költözik lelkünkbe Ahogy a kilométerek megszámlálhatatlan sokasága selymesen gurul el biciklink kereke alatt egyre jobban, méterrõl méterre jobban beleandalodunk a pillanat varázslatába, ahogy a nap bársonyos sugaraival angyalian körülölel, belénk ivódik, részünkké lesz az éltetõ fény, a fény mi selymesen átszûrõdik az utunkat övezõ fák lombjain páratlan látványt nyújtva, s közben lágy szellõ lengedez felfrissítve, s ezzel új lendületet adva testünknek…

Ahogy a zene ritmusa magával ragad, s a végtelen hegyek birodalmába repít, s lüktetõ dallama arról a heroikus küzdelemrõl mesél melyben meghódítjuk a fényes csúcsokat, a heroikus küzdelemrõl melyben átéljük ahogy megadásra kényszerítjük, ahogy hatalmunk alá vonjuk a dacosan kihívó és ellenállni vágyó magaslatokat, a heroikus küzdelemrõl melyben elérjük álmaink legmagasabb fokát, a csúcsot mit meghódítani vágytunk, a hegyet, a mi hegyünket, az eszményi magaslatot melyrõl lepillantva leírhatatlan, földi szavakkal elmondhatatlan érzés költözik a lelkünkbe… az érzés, hogy megcsináltuk… önmagunkat legyõzve, saját határainkat a végtelenig kiterjesztve mienk lett a mi hegyünk legfényesebb pontja…

by Páli Patricia ::.