IT rendszer adminisztrátor vagyok. Vidéken, Nyíregyházán nőttem fel. Tavaly februárban költöztünk feleségemmel Budapestre.

Kölyök korom óta aktívan sportolok. 6 évesen úszással kezdtem, majd 15 éves koromig atletizáltam (Több csapat OB győzelem, aranyjelvényes szint stb.). Nálam a fiatalkori lázadá az egyéni sportok megutálásában jelentkezett. Az atlétikában elért eredményeimet egyik napról a másikra magam mögött hagyva váltottam sportot. 24 éves koromig kosárlabdáztam, itt az NB I-ig jutottam. Ezután kb. 8 ev szünet következett. Munkába öltem minden energiámat, meg is lett az eredménye :(. 30 évesen többször éreztem magam betegnek, mint egészségesnek. Valószínűleg a hirtelen váltás hatására több megmagyarázhatatlan betegség tünetei jelentkeztek rajtam. Állandó gyomorpanaszaim, rosszulléteim (végtagjaim ideiglenesen lebénultak, beszélni nem tudtam, magas láz, hányás ….) hatására, többször is megjártam a fertőző osztályt (Persze soha nem találtak semmit). Orvosok teljesen tanácstalanok voltak a tüneteimmel kapcsolatban. Látva, hogy az örökös irodai bezártság és stressz nem az én világom, újra elkezdtem sportolni, és láss csodát panaszaim rövid időn belül teljesen megszűntek.

Munkám Budapestre szólított. A vidéki, családias hangulat után a nagyvárosi élet sok változást hozott az életemben. Valahogy az egész életvitel személytelenebbnek tűnik, magányosnak érzem a köröttem élőket. Hiába a sok ember, nehezebben lehet igazi barátságokat, ismeretségeket kötni. Szóval nagyon hiányoztak a barátok, ismerősök.

Tavaly ősz elején a Gatorade Terepfesztiválon futottam össze régi, kedves barátommal Ács Zolival. Tőle hallottam először a Bringabanda-ól. Csupa jó dolgot mondott rólatok. Az elmondottak alapján úgy éreztem, itt csupa olyan ember van, akik hasonló szemléletmódúak, mint én. Úgy éreztem, hogy az egész banda inkább tekinthető egy nagy családnak, semmint egy klubnak, ahol az emberek egymást legázolva hajtanak az eredményért.