Kerékpár:
Váz: mivel eltört a 2004-es csudaszép Pyxis vázam, így egy 2005-öst kaptam helyette.
Teló: REBA Team MCD Air U-Turn’05 életem első igazi villája.
Kerekek: Iparis Zoogie agyak, elöl Sun DS2 XC, hátul Sun CR18 felni,
Fékek: elöl Avid BB05 160mm-es tárcsával, hátul ősrégi ’98 LX „V” fék(de Avid SL lesz) citromsárga B+ fékpofával,
Pedál: Egg Beater C
Meghajtás: LX váltók, Alivio váltókarok, 8-as Sram sor, Truvativ FireX Team hajtómű,
Irányítás: Ritchey Rizer Comp kormány, WTB momentum Greas Guard korm. csapágy, Noneme stucni(fejlesztésre vár!),
Továbbá: Jagwire fékbovden szett, idővel a váltóé is az lesz, B+ nyereg, nyeregcső. Continental gumik, edzésre Double Fighter, versenyre: elöl Explorer, hátul Leader ill. Panaracer Duster VR/VF ha esetleg sár lenne.
Kiegészítők: SpongyaBob Kockanadrág matt rica, me’ fényes nem volt. Sigma pulzusmérő, ProGrip markolat.

Célok: először is újjá születni gumimaciként, ez a legfontosabb, amúgy szeretnék végre egyszer felállni arra a "rohadt" dobogóra, utána úgy abbahagyom ezt az egészet hogy, csak na! Persze ez nem igaz, a bringázás az életemmé vált… De a gumimacis remélem teljesül… Szeretnék komolyabb eredményeket elérni a mountain bike sportban, minél több hazai versenyen elindulni, szeretném külföldi megmérettetésen is kipróbálni magam. Továbbá aktív vízcsepp akarok lenni a Bringabanda kacsaúsztatójában

Bemutatkozás: 79 januárjában bújtam elő Budapesten, s azóta is itt élek. Újpest City forevör.

Mióta az eszemet tudom, bicajozom, még a nagyiék tanítottak meg egy gyönyörű bordómetál Csepel „tacskón”. Az volt az első binyiglim, ezt követte egy kimaradhatatlan „Kemping”, egy 24-es orosz verseny keró, majd életem első montija egy Gepida Mundo. Ezt csak Csongrádon használtam (ott van nyaralónk), mivel a lakótelepi kecóban nem fért el. Általában az egész nyári szünetet ott töltöttem és csak bicajoztam.

Teltek múltak az évek én nyaranta kerékpároztam Csongrádon, évközben pedig mindenféle sportot kipróbáltam. Apu unszolására 2évet fociztam, de nem jött be, ezután 4év Judo jött, amit nagyon szerettem, de mivel elköltöztünk egy betondzsungelbe, ahol rengeteg új haverom lett, ezért szépen lassan elhanyagoltam az edzéseket...

Később a Kickboxer című film hatására elkezdtem Mhuay Thay-ozni, ami abban különbözik a Thai Boksz-tól, hogy az előbbinél a könyök technikák is vannak bőségesen, itt is 2 évet húztam le.

Gőzöm sincs miért hagytam abba, ezt nagyon bánom. Falat is másztam 1 évig, de sajnos hosszútávon nem bírta a derekam. A hétvégéimen pedig szinte kivétel nélkül nyomtuk a grund focit a helyi „dühöngőben”, amíg nem nyertem egy Hauser Hurrican típusú műanyag kiegészítőkkel felszerelt acélvázas csodajárgányt.

Egy nagyobb közértben vettem két doboz „Hoescé” üccsit, és szerencsétlenségemre jöhettem haza egy lapos kerekű homokszínű járgánnyal.

Köszönöm neked Nyeremény akció! Ha már itt a cajga, akkor irány a hegy. No de nem fogassal, másszunk fel! Első túránk, ősz Pilisborosjenő „Egri várrom” hatalmas dagonya, szinte végig toltuk. De haza jutottunk. Mivel nagyon ment ez nekünk, következő hétvége irány Dobogó-kő, természetesen oda-vissza terepen.

Szintén végig toltuk, és így szépen lassan belebonyolódtam a hegyikerékpározásba. ’99-ben megvettem életem első normális bringáját, egy full LX-el szerelt Magellán Scutum-ot. Azzal a bringával minden vállfaját kipróbáltam a biciklizésnek. Mászások, túrák, DH a János hegyen, triál, szkétparkok, dörtdzsámp.

Az összes Duna maratonon részt vettem kettő kivételével, kihívás volt magammal szemben, illetve buliból, semmi különösebb edzés csak elindultam.

Télen sem pihentük 20 centis hóban tekertünk. Közben vettem egy BMX-et de nem igazán bírta a dirt-öt, ahogy a monti sem. Szinte hetente vettem a villákat és a nyergeket. Jött az ősz, új barátnő. Leharcoltam mind két bringámat, zsetonom nem volt. Bringa háttérbe szorult...

2 évig alig bringáztam. Rájöttem, hogy ez így nem lesz jó, nagyon hiányzott a természet bringázás által adott közelsége. Az erdő illata, ahogy az évszakonként új és új ruhát ölt, az egyszerűen csodálatos és egyben számomra megható. Az erdő lett a hitem, hiszen Ő az élet. Ha nem létezne, akkor mi, emberek sem élnénk. Úgyhogy nem bírtam tovább. Elkezdtem összerakni egy bringát, egy Pyxis-t, és ismét elkezdtem keresni a természet közelségét.

A 2004-es Duna maraton közép távjának 541. helyezése pedig arra ösztökélt, hogy elkezdjek edzeni. Ősszel elkezdtem kondi-terembe járni (igaz ez nem látszik rajtam, mivel olyan vállas vagyok, mint egy sörösüveg), márciustól pedig Vizdi egyengeti pályafutásom. Magamhoz képest rengeteget fejlődtem. Dióhéjban ennyi a többit személyesen!