Általános célok: Alapvetően ülő foglalkozást végző „irodistaként” már korábban megfogalmazódott bennem, hogy miként lehet kollégáimat, hasonló „sorstársaimat” kimozdítani a napi rohanásból úgy, hogy belássák: a rendszeresen végzett szabadidősport jótékonyan hat a szervezet egészére, hozzájárul ahhoz, hogy az elsődleges fáradalmakat okozó munkahelyi terhelést (stressz, feszültség) könnyebben viseljék.

Közvetlen célok: Részt venni több hazai monti maratonon (leginkább önmagamat legyőzve), és megfelelő állóképességet gyűjteni egy maraton táv lefutásához.

Bemutatkozás:

Sportolói múltamat alapvetően két időszakra tudom bontani. Gyermekkoromtól kezdődően szüleim versenysportra készítettek fel, az általuk választott, és számomra természetes sport az alpesi sí volt. Figyelembe véve a honi kedvezőnek nem nevezhető viszonyokat, a versenysport maximumát a válogatottba történő meghívás jelentette. Egy edzőtáborban bekövetkezett súlyos baleset után sajnos búcsút kellett intenem a versenysportnak, de az „amatőr” síelés, túrák szervezése mai napig része életemnek.

A versenysport elhagyása után, a tanulmányok és néhány megfeszített dolgos év után nálam is jelentkeztek az első stressz tünetek és ennek következményei. Hamar beláttam, hogy az életmód változtatás csak akkor lehet teljes, ha ebbe újra meghatározó szerepet kap a sport. Több állomás után kialakult bennem az a határozott elképzelés, hogy a szabadidősportot kívánom népszerűsíteni, a mozgás szeretetét szeretném másokkal is megismertetni.

Céljaim eléréséhez a választott sportág a hegyi kerékpározás, illetve téli edzésre ennek teremben végzett változata lett. Időközben a teremkerékpározást annyira megkedveltem, hogy azt a tavasz beköszöntével sem hagytam el, sőt megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy szeretnék én is az oktatók táborába tartozni. Az elhatározást tett követte, így 2004 januárjától már szervezett formában próbálom a bringázás szeretetét másokkal is megosztani, és ez örömmel tölt el.