A montizás

Szűcs Gergelynek hívnak, kb. 6 éve tekerek montival. Azelőtt inkább csak a haverokkal csavarogtunk Veszprém környékén, ahol a gyerekkoromat töltöttem.

A montizásra úgy kaptam rá – egy hosszú kihagyás után -, hogy nem akartam gyalog lejárni az edző terembe. Aztán ebből az első montiból lett egy második, harmadik majd jöttek az ’épített’ gépek! Most jelenleg egy Giant MCM Team karbon vázas gépet hajtok és végre meg vagyok elégedve a bicajommal! :- )))

Téli alapozások után a felcsillanó márciusi napfényben öröm újra a szabadban tekerni! A legtöbb helyen a sár is felszáradt de legalábbis nem kerít már hatalmába!

Az egyik ilyen tekerés alkalmával gondolkoztam azon, amit itt szeretnék megosztani Veletek.

A montizás is egy olyan sport, ahol több dolog egyidejű teljesülése esetén tud az ember előrejutni. Legfontosabb az erőnlét, ami nélkül nem megy a dolog. Utána a technika, ami maga a bringa és persze a terep, amin hajtunk. Mikor tekersz fel egy hegyoldalon és érzed, hogy minden porcikád sajog, alig kapsz levegőt és még el is éheztél akkor két dolgot tehetsz. Feladod az egészet és „kidobod a bicajod” vagy rendbe szeded magad és csak azért sem adod fel! Azt hiszem ez utóbbi az, amin minden bicajosnak át kell esnie. Talán e nélkül nem is tudja meg az ember, hogy milyen is montizni, mit is jelent szenvedni! Hiszen ha képes vagy legyőzni minden fájdalmadat, ha képes vagy felülkerekedni a szenvedéseken és nem adod fel a küzdelmed, akkor – bár lehet, hogy nem elsőként – de büszke emberként érsz át a célvonalon vagy éppen csak haza! Tanuld meg elviselni a szenvedést és hidd el, amikor mindent megtettél, hogy elérd, amit akartál, akkor utólag nem csak a fájdalom jut majd az eszedbe, hanem az az erő, amivel leküzdötted a fájdalmadat!

Remélem, nem hangzik túl mazohistának amit írtam, de a mountain bájkozásnak ez is része és egy idő után, ahogy kitoltad a határaidat látni fogod, hogy ez olyan természetes dolog, mint ahogy indulás előtt felcsatolod a sisakod! :- )))

	A 3H-n.