Ha egy bicajos meghallja a Kanári szigetek nevét, akkor szerintem a meleg, a tenger mellett egyből arra gondol milyen jó, lenne ott pár hetet eltölteni felhőtlen bringázással. Ezzel én is így voltam. Mikor kiderült, hogy nővérkém, aki telepített idegenvezetőként dolgozik célterületként télre Gran Canariat kapta, egyből beindult a fantáziám. Korábban még edzőtáborozásról álmodoztam, úgy hogy összeegyeztetem az osztrák testvér csapattal, akik minden évben leruccannak ide. Valóság az lett, hogy 1 hét és ohne bicaj. Nem vihettem, mivel stand by jeggyel utaztam. De hát február közepe volt itthon kemény fagy, ott napfény és meleg. Az egy hét azért így is élménydús volt

A lényeg, maga a sziget hihetelen. Igaz, hogy a tottyatt turisták vannak többségben, de az egész hely egy sportsziget. Eszméletlen sok a kerékpáros, az utak tele vannak országútisokkal. Montist elvétve láttam, bár akkor, amikor én voltam a hegyekben szinte minden nap esett az eső. Lenn a tengerparton, a sétányon az ember könnyen „összefuthatott” valamelyik top ironman-nel. Szóval én csak kapkodtam a fejem a jobbnál jobb bicajok, meg a jobbnál jobb versenyzők láttán. Épp akkor edzőtáborozott ott a cseh montivállogatott. Sportolás szempontjából kicsit gyérebb volt ez a hét, mint amit itthon alapozás címszó alatt produkáltam. Kétszer voltam fitness centerben, ahol X-traineren no meg futópadon sanyargattam magam. No meg spinning. Hát… Ott az ugri-bugri stílus a menő, ami nekem totál nem jön be, nővérem, pedig odáig van érte. Egyszer megmutatom neki, milyen is egy hazai, montis spinning. Az edzés igazán élvezetes része 2 napi ride volt. Először a nővéremmel egy montitúrát tettünk, kb. 40 kilcsi lehetett, aszfalton, de benn a hegyekben, megmászva egy 500 méter szintbülönbségű hágót. Ezt az irodában kezdők túrájának adták be nekünk, ami szerintem egy pöttyet hard egy easyrider-nek. Másodszor országútis túrát nyomtam, de ezt már egyedül. Nagyon furcsa, szokatlan volt. Nem igazán éreztem át a ritmust, amit egy ilyen virsligumis gép ad, de a nap végére totál kipurcantam. Itt egy kilcsi sík szakaszt nem lehet találni, olyan szerpentinek vannak, hogy olyan érzésem volt, hogy egy szupernagyi bármikor elhúzhat mellettem annyira lassú volt a tempóm. No meg a szél. Az fúj, de kegyetlenül, teljesen kiszívja az ember maradék, csöppnyi energiáját is.

Az ilyen kötelező szigetnéző programokkal inkább nem untatlak benneteket. Bicajozás szempontjából tényleg egy paradicsom. Eszméletlen változatos a sziget. Ha az ember nem hoz bringát rengeteg kölcsönző között lehet válogatni. Egy elsőtelós montit deore-lx cuccal úgy 13-18 euróért lehet kölcsönözni. Ugyanennyi egy jobb országúti. Persze láttam a Specialized top Epic össztelósát csupán napi 38 euróért, fura ennyiért az ember már kocsit tud bérelni. Ha valaki nem csak bringát akar kölcsönözni, akkor rengeteg túralehetőség közül is válogathat a kezdőtől a combos sport kategóriáig. Szóval irány Gran Canaria!