.:: Harmadszor vágott neki a csapat a Schneebergnek, úgy látszik, kedvelt osztrák helyünk lesz a Puchberg falu melletti hegytömb. Gésa ugyan egész úton azon nyűglődött, milyen instabil és vacak autó az a céges Thalia, de azért három és fél óra alatt kiértünk. Rövid kávézás és süteményezés után kellemes 7-8 fokban vágtunk neki a hegynek. Az előző napok mediterrán időjárása eltűntette a rengetek havat az alsóbb régiókból, ami megmaradt, az is nagyon összetömörödött, jeges volt. Ez már felfelé is szűlt néhány vicces szituációt, pl. amikor Gésa "egyet előre, kettőt hátra" technikával próbálta meghódítani az emelkedőt. Egyre magasabbra törve az idő is kezdte télies arcát mutatni, a kápolnánál metsző szél, és fagypont fogadott minket, de a látvány legalább mindenért kárpótolt: kristálytiszta idő, nagy látótávolság, Semmering sípályáin szinte meg lehetett számolni a lesiklókat. Innen kezdve viszont akár a régi Delta-főcímben is érezhettük volna magunkat: a szél vízszintesen hordta arcunkba a hódarát, és ahogy egyre feljebb kapaszkodtunk, a felhők is mind közelebb kerültek. A 2076 méter magas csúcson lévő menedékházat végül is 10-10 méteres látótávolsággal értük el, ha nincs az osztrákok precizitása, és a turistaút karóit nem olyan sűrún rakják le,mint ahogy, akkor talán még ma is fent bolyongunk a hegyen. A menedékházban kis energiautánpótlással múlattuk az időt, de nem nagyon kényelmeskedhettünk, hamarosan meg kellett kezdeni a lejtmenetet, ha még világosban le akartunk érni az autóhoz. Sajnos nem sokkal az indulás után megcsúsztam egy jégfolton, és elég csúnyán kificamítottam a bal térdemet. Innen kezdve elég vontatott lett a leereszkedésünk, hol tudtam járni Dávidra támaszkodva, hol csak seggen csúszni, volt úgy is, hogy Olivér és Gésa a hátukon vittek, szegény Hédire meg a hátizsákok cipelése maradt. Társaim viccelődéssel próbálták elterelni gondolataimat, nekem egyszer a poénoktól, máskor meg a térdem miatt szökött könny a szemembe. :-) Végül is, miután elhagytuk a hóhatárt, onnan kezdve tempósabban bírtunk jönni, így épp ötkor értünk vissz a kocsihoz, onnan meg már gyerekjáték volt fél kilencre hazaérni. A történtek ellenére jó kis kirándulás volt, egy tanulságát érdemes megszívlelni, fáradtan nem szabad nekiállni legyőzni a természetet!" by Fish ::.