Hazánk egyik legnagyobb bringás eseménye a Balatonfüreden megrendezett Balaton Bike Fest. Idén második alkalommal rendezték meg és az előzetes becslések szerint 1500 érdeklődő fog indulni az esemény rendezvényein.

Már jó előre jeleztem a szervezőknek, hogy szívesen fotóznék a rendezvényen, de tőlük választ nem kaptam. Így kaptam az alkalmon, amikor megkeresett Tóth Viktor, a X-terra versenyszám főrendezője, hogy lenne-e kedvem a versenyen fotózni. Igent mondtam.

Minden alkalommal újabb és ujabb gondoltaok jutnak eszembe egy egyseménnyel, versennyel kapcsolatban. Ez az első eresztés, péntek este:

Regisztráltam a sajtóközpontban. Nagyon segítőkészek voltak és már mehettem is fotózni. Megnéztem a dirt pályát. Soha nem fotóztam még ilyen versenyszámot. Tetszett, hogy kis területen érdekes bringás trükköket mutatnak be a fiatalok, nem kell ide-oda rohangálnom, mint egy a cross-country vagy cyclo-cross pályán. Persze itt is nagyon kell figyelni, hogy a megfelelő trükköt elkaphassa a fotós.

Összefutottam Viktorral, aki megadta a motoros srác számát, aki engem hivatott fuvarozni a X-terra pályán. Egyeztettem vele, majd kimentem megkeresni a futó pályát. Amit első nekifutásra nem találtam meg, nem is erőltettem, mert nagyon meleg volt. Gondoltam valami gond van a központi tájékozódási egységemmel, így árnyékba vonultam.

A tervek szerint 15:00-kor indult a verseny a gyerekek versenyszámával. Lementem a partra, ahol az úszás kezdődött volna, de csak lázasan telefonáló szervezőkkel találkoztam. Fülelve azt tudtam meg, hogy itt bizony ma nem lesz úszás. Majd a szpíker is megerősítette, hogy a heves szél miatt másodfokú viharjelzés van életben, így a vízirendőrség nem engedi be a versenyzőket a vízbe. Ami meglepett, hogy a szél és az időjárás kifejezetten egyenletesnek tűnt, így a jelzés nem tűnt megalapozottnak, vagy nem friss keletű volt. Minden esetre én szervezőként ezzel is számoltam volna. Bár medencében nem kellemes úszni, de tuti megfürdettem volna a mezőnyt.

A versenyen két depó volt kialakítva egy az úszó/bringa váltásnak, egy pedig a bringa/futás váltásnak. Sietve felköltözött a versenyközpont a második depóhoz, ami a fesztivál központi területén volt, majd a szervezők egyeztetése után majd 1 órával elindulhatott a verseny. Elsőnek a gyerekek, majd a felnőttek. Legnagyobb meglepetésemre Viktor is harcba szállt. Én azt gondolom, hogy egy főszervezőnek nem a versenyzők között a helye, de az is igaz, hogy soha nem szerveztem még ilyen versenyt.

Hamar lefutották az első kört, mert nem is volt több. Az úszás helyett duatlonná avanzsált verseny a felnőtteknek 3km futással indult. A Bringabanda színeiben induló Horváth Zsolt a mezőny elején érkezett. Szurkoltam egy kicsit majd motorra pattantunk és máris a mezőny után vetettük magunkat. Fura volt, mert még soha nem utaztam enduro motoron, főleg nem úgy, hogy nekem és sofőrömnek csak egy pár lábtartója volt. Ez a későbbiekben okozott némi kényelmetlenséget, de sebaj.

Motorról csak vaktában tudtam fotózni, mert a sisakom sildjét nem lehetett felhajtani, de ennek ellenére sikerült pár használható képet csinálni. Az aszfaltos móka nem is volt olyan rossz. De amikor beértünk terepre már jobban megijedtem. Hátamon a fotós cucc, kezembe a fényképezőgép, ágak, bokrok csapdosnak. Fostam is rendesen nehogy eldobjak valamit, vagy nehogy mi repüljünk el.

Sajnos pár helyen láttunk leszedett jelzéseket, ahol lehetett visszakötöztük őket. Fura volt, az is, hogy elég nehezen lehetett megkülönböztetni az X-terra bringás útvonalat a vasárnapi maraton útvonaltól. Ez sokaknak okozott gondot. Mint később kiderült Horváth Zsolt is emiatt tévedt el.

A motorral nem tudtunk olyan tempót menni, mint a bringások. Nem tudtunk megfelelően manőverezni, de ennek ellenére pár képet sikerült lőni motorról is. Illetve pár helyen meg is álltunk, hogy fotózhassak. Lassan sofőröm is fáradt és neki is le kellett tennie a lábát, amit úgy tudtunk megoldani, hogy én a lábtartón, Ő meg a lábamon pihentette a lábait. Így legalább tudott rendesen sebességet váltani.

Célba visszaérve konstatáltam, hogy Zsolt még nincs sehol. Ekkor este fél 7 lehetett, kezdett gyanús lenni a dolog. Kérdeztem Doba Zolit, hogy merre lehet Zsolt. Nem látta. Fél 8 felé már a rendezőket is kérdeztük, hogy mit tudnak. De nem volt a bringapályán olyan ellenőrzőpont, ahonnan információt lehetett volna szerezni, a főszervező éppen versenyzett a csapat többi része tanácstalan volt. Így csak abban bíztunk, hogy rendben van Zsolt és a többi versenyző is. Szerencsére igazunk lett. Csak eltévedtek és Zsolt nagyon dehidratálódott, így valamikor este 8 óra magasságában estek be, elcsigázottan és szomorúan.

Már 1/4 9 felé járt az idő, az előzetes tervek szerint már Tihanyban kellett volna lennem, hogy felvegyem a csapat cuccát, hogy azzal fel tudjunk volnulni a többi versenyszámnál is. Sajnos a találkozót minden igyekezetem ellenére lekéstem, így maradtunk sátor és felszerelés nélkül. Ezt legközelebb majd jobban ki kell találnunk.

Összességében ma talán az egyik legszervezetlenebb versennyel találkozhattam, ami biztos, hogy nem emelte a Balaton Bike Fest színvonalát.

Üdv,
FD

Ahogy láttam. Második nekifutás. Mindig újabb dolgok jutnak eszembe, amikor átnézem a képeket. Illetve egyre jobban tetszenek.

Reggel korán érkeztem le Balatonfüredre, ahol idén is megrendezték a Balaton Bike Fest-et. Nagy reményeket fűznek az eseményhez, amit én is osztottam mindaddig, amíg le nem értem.

De kezdjük a jó dolgokkal. Az első verseny, ahová fotózni hívtak. Tóth Viktor hívott meg az X-terra versenyre fotózni. Jó dolognak számít, hogy ez az első olyan verseny, ahol motorral mehettem a pályán és sikerült is pár használható képet csinálni. De kb. ebbem kimerült az eseménnyel kapcsolatos pozitív élményem.

Korán érkeztem így volt időm kicsit kinézni a dirt pályára. Soha nem fotóztam még ilyet. Sejtettem, hogy lazák a srácok, de hogy ennyire. De erről majd később.

Az első képem. Szépen látszik a szponzor neve a molinón:


Gondoltam benevezek majd az esemény fotó versenyére, de aztán lemondtam róla, pedig kézült pár jó kép. Mit gondoltok?


De nem tudtam, hogy a merengő tekintet vagy a spontán női popsi legyen a benevezett képen. Bár ha figyelmesen megnézzük a képet ez a Hungary.com weboldal reklámja:


Volt, aki a földön kereste a szerencséjét, nem sok sikerrel:


Volt, aki az égen:


Amin nagyon meglepődtem, hogy a rengeteg fiatal ellenére péntek délelőtt kemény piákat árultak a dirt pálya mellett épített emelvényen. Khm:


Volt, aki pedig lazán várta, míg sorra került:


Lassan eljött a pillanat, amikor elkezdődött a X-terra verseny. Sajnos az egyik legszervezetlenebb verseny volt, amin részt vettem. Miért is? Elmaradt az úszás viharjelzés miatt. Ezt a rendezők a start előtt 10 perccel tudták meg (?!). Azt gondolom, hogy erre jobban fel kellett volna készülni. Tanácstalanság majd aztán duatlon lett.
Zsolt képviselte a csapat színeit. Nagy reményekkel indult a versenyen. A futás után összetett 5. helyen depózott és a második 3 fős bolyban tekert a montis verseny elején. A motorossal sokáig követtük a versenyt terepen.

Zsolt a start előtt nagy reményekkel:


Voltak gyerek versenyzők is, aki szintén kitettek magukért és odatették magukat:


Start:


Tóth Viktor, főszervező, teszteli a montis pályát:


Ami nagy élmény volt, az a motorozás, ezért külön köszönet. Ez volt a nap pozitívuma. Nem volt egyszerű menet, mert csak egy lábtartó volt az enduro motoron:


Medgyes Gábor a második depózás alkalmával:


Pedálterhelés:


Egy kis frissítő a melegben:


Dósa Eszter a befutó után:


Üdv,
FD

Nagyon vartam mar ezt a tereptriatlon versenyt, mivel a kiiras nagyon jo dolgokat sejtetett, pl. penzdij. Ugy terveztem, hogy csutortokon meg bejarom a monti palyat, de sajnos baromi keson ertunk le, igy ez ugrott, de gondoltam az eddigi visegradi versenyek palyajat sem jartam be es megis ment a verseny. Penteken szokasos keszulodes, idoben ott vagyok lent parton, aztan jonnek a hirek, hogy az uszas elmarad pont mikor mar bedepoztam es kezdtem volna magamra eroszakolni a gumiruhat.

Sebaj gondoltam akkor ugy is duatlon lesz, a futas jobban is megy, mint az uszas, tehat ezen nem akadtam fenn. Azon mar igen, hogy tobb, mint 1 orat aszalodtunk a 35 fokban, de ez megint mindenkinek szivas volt.

Az elso futas egesz jol ment, Medgyo es Pelsoczy (elso valto) utan erkeztem a depoba, de mivel csak 3 kili volt az elso futas igy sokan vetodtunk be. Ket egyeni gyorsabban is depozott, mint en, de oket hamar utolertem bringan. Ezutan kovetkezett a kalvariam. Az elso frissito utan. Abszolut harmadik voltam, Medgyo es Kisfenyo (valto) volt csak elottem, mogottem ket srac kozvetlenul, amikor egy keresztezodesnel elrontottam az iranyt es ramentem a maraton palyajara.

Rengeteg tabla es szallag volt, eltevedni szerintem tenyleg nem lehetett, de mivel a 4 tav!!! azonos szallaggal es ugyanolyan feher tablaval volt jelolve, palyat teveszteni nem volt tul nehez, plane ugy, hogy nulla!!! palyabiztosito emberrel talakoztam. Aztan kezdtem egyre jobban belejonni a tekeresbe es szepen el is hagytam a kiseretemet. Mar kezdtem magam elott vizionalni egy abszolut masodik helyet es egy elsot a korcsoportomban, amikor feluteses defektet kaptam. Szereles kozben utolertek, de aztan ledolgoztam a hatranyom. Ez rengeteg energiat kivett belolem, es mar nagyon vartam a soron kovetkezo frissitot, de nem jott, ekkor mar sejtettem, hogy oooo....

Az oramra pillantva ekkor mar ket oraja tekertem. Kullacsaim uresek voltak mar es a gorcs is rangatott. Egy szolohegyrol levezeto hosszabb lejton mar nagyon dekoncentralt voltam, gyokkettore lassitva tudtam csak bevenni a kanyarokat. Aztan egy emelkedon hatbavagott a kalapacsos ember es leszedultem a bringarol. Zsibbadt kezem-labam, a szam. Megmozdulni is alig birtam. A mazlim az volt, hogy ket bringas arra turazott es adtak vizet es szolocukrot, amitol magamhoz tertem es becsorogtam a celba. Tobb, mint 3 orat voltam igy kint a monti palyan. Irto duhos es egyben csalodott is voltam. Sokat nem is akartam cel kozeleben tartozkodni, magam mogott akartam tudni ezt a versenyt mielobb.

Par gondolat meg a hazai xterra versenyekrol. 3-4 eve otcsillagos versenyek voltak szervezesben. Gazdag rajtcsomag, kihivasokkal teli palyak, komoly dijakkal, tombolaval. Volt egy 8-10 fos kemeny mag a versenyeken, akikkel baromi jot lehetett meccselni. A mag mara mar erosen megfogyatkozott, a szervezettsege a versenyeknek a melybe zuhant, ami remelem most erte el a melypontjat. Masreszrol, nagyon tisztelem Viktort, hogy ennyi energiat es a sajat penzet oli a versenyszervezesbe csak azert mert szereti ezt a sportot. DE, sajnos egy indulo aszerint donti el, hogy jovore jon-e, vagy sem, hogy milyen elmennyel gazdagodott. Par eve az volt a kritika, hogy tul kemenyek a palyak, ezert nem no a tereptriatlonosok tabora. Jelenleg a gagyi palyak sem vonzak a nepeket, plane nem egy kemeny magot, hogy verseny legyen es fejlodjon a hazai tereptriatlon sport. Azert en bizom a fellendulesben...

Udv,
Zsolt