Hétvégén rendezték meg az idei év első T-Mobile Top Maraton-ját a Caprine Maratont- Szilvásváradon.

A versenyt szombat este egy sajtótájékoztató előzte meg, ahol a névadó szponzorokon (T-Mobile, Caprine) kívül a négyfordulós versenysorozat versenyeinek főszervezői (Tordai Csaba, Nagy Ádám, Eisenkrammer Károly, Haramgvölgyi András), valamit a tavalyi elit győztesek (Dósa Eszter, Blazsó Márton) mellett egy svájci nagymenő (Andreas Kugler) is részt vett. Természetesen jelen volt a sportág szövetségének elnöke Sipiczki Róbert is.

Rácz Kati, a sípálya alján. Kati a közép táv Master 1 női kategória 2. helyét szerezte meg:


Élményei:
“A pálya jobb állapotban volt, mint amire számítottam. A középtávnak kb. 20%-a volt saras, de az nagyon. Ez volt eddig a leghosszabb versenyem. Úgy érzem jól mentem, biztonságosan, ésszel, de a lefelék jól mentek. Amivel nem vagyok elégedett, hogy az utolsó két órában túl alacsony volt a pulzusom (150-158 között). Talán a fáradtság volt az oka, illetve a biztosnak tűnő helyezés miatt nem nyomtam jobban. Ami persze butaság, mert az utolsó pillanatig semmi sem biztos a versenyen, jöhet defekt, akármi. De nem jött, úgyhogy összességében azért elégedett vagyok. A frissítés Bánkúton szuper volt, testileg, lelkileg feltöltődik az ember. Engem még sose frissítettek maratonon, és nagyon jó érzés mikor 3 ember ugrál körülöttem. Nagy köszönet érte!

Olyan szuper ez a pálya, hogy már a verseny alatt elhatároztam, hogy eljövök egy utólagos bejárásra ha végre vége a monszunnak és felszárad a sár. Kíváncsi vagyok hogy menne az Ördögoldal versenyen kívül, pihenten, nyugiban és száraz körülmények között. Talán egy ilyen bejárást meg lehetne szervezni egy közös túra keretében is!”

Varga Viki, rövid táv Master 1 női kategória 2. hely: az utolsó 5km lejtmenet megérte az előtte lévő 34km csúszást és mászást a sárban. Mázlink volt az idővel a tavalyihoz képest és ez is adott egy pluszt!

Farkasdi Edina, közép táv Master 2 női kategória 2. hely: Nagy dagonya, egy esés, 154-es átlagpulzus. Megvan az első idei dobogós helyezésem.

Búr Zsolt, rövid táv férfi felnőtt kategória, 2. hely: jól éreztem magam a versenyen, nagy volt a tempó. Mivel egyedül maradtam, igyekeznem kellett, hogy a Merida csapat tagjai ne érjenek fel rám. Jó volt a szállás, köszönöm a csapat segítségét.

Farkas Zsolt, közép táv férfi felnőtt kategória 39. hely: teljesítmény alapján egy közepesen erős túrára sikeredett, lefelé nagyon vigyáztam magamra. Alapozni jó volt.

Balázs Gábor, közép táv férfi Master 1 kategória 44. hely: hiper szuper jó volt…

Lovastyik Ádám, közép táv Master 1 férfi kategória 132. hely: alapvetően jó volt bringázni, csak a vége felé lett tele a „bringás cipőm” a sárral, mert nagyon lassított. A végén a lejtőzés nagyon jó volt.

Sram Gábor, közép táv Master 1 férfi kategória 29. hely: nekem nem nagyon jönnek be a sáros versenyek, de edzésnek jó volt.

Szombaton érkeztem Szilvásváradra, s első körben részt vettem a Top Maratonhoz kapcsolódó sajtótájékoztatón. Épp időben megérkeztünk. Minden rendben ment, kicsit furcsa volt nekem, hogy az újságírók nem nagyon kérdeztek. Talán összesen Dobos Feriével együtt kb. összesen 3 kérdés hangzott el.


Verseny: Reggel minden jól alakult, időben elkészültem leadtam Jimmynek és (nem jut eszembe a neve) szüleinek a kulacsaimat, melegítettem egy kicsit. Pontban 9:45-re visszaértem, persze ekkor már mindenki a rajtnál állt. Nem gond. Beengedtek legelőlre, hogy ott tudjak díszelegni a meghívott svájci versenyző mellett.

Rajt után rögtön kemény tempóra váltottunk. Kugler a svájci (versenyző) rögtön felsprintelt a fotósokat szállító autóra szélárnyékba, én utána. Ezzel számomra kinyilvánította, hogy minél hamarabb el akarja dönteni a dolgot és senkivel nem kíván együttműködni a verseny folyamán. Ezt azon is éreztem amikor az első emelkedőn, minden áthajlásnál kicsit megrántotta a tempót, hogy senki se tudjon pihenni. Ennek az lett az redeménye, hogy jóval Olaszkapu előtt mindenki leszakadt rólunk. Csak 4-en maradtunk, a svájci, én és a két Corratec-es (Grósz, Melts) Tehát klubszintem csak én képviseltem Magyarországot. :-)


Kugler lassan eltávolodott, aztán sokáig semmi izgalmas nem történt. Béla lekanyarodott a rövidre. Utána sokat mentünk együtt Andrissal, egyikünk sem kapkodott. Olyan volt mintha ketten bringáznánk az egész Bükkben. Aztán Andris is lekanyarodott. Ezután ráálltam a saját tempómra, élveztem a bringázást. Egy darabig... 3óra 50perc bringázás után nagy pukkanás egy sima lefelén, alig bírok megállni. Hátsó defekt! Tudtam hogy széthasadt a külső, mert nem ütöttem föl a kereket és a szúrás nem enged le azonnal. Kerék ki, óra ellenörzése (tudjam mennyi idő lesz a gumicsere), megkerestem a vágást. Aztán hevesen kotorásztam a zsebeimben, néztem a bicajt, hogy most mivel fogom ezt a vágást lefedni. Néztem körbe, megpillantottam egy fekete nylon csomagolás cafatot a földön. Ezt ráraktam a résre. Pótbelső be, pumpálás, kerék vissza. Órára pillantás. (10p telt el) Óvatosan elindultam lefele, mert csak 1-1,5 bar-t viselt el a repedés. Tudtam, hogy csak az a lényeg hogy valahogy végigmenjek.

Blazsó Márton az Ördögoldalon tempózik felfelé:

Egy maraton a taktikán múlik! Ezen gondolkoztam sokat a defekt után! Milyen módon nyomjam le a hátralévő kilométereket? A taktika az volt hogy hátsóféket elfelejteni, lefeléket lassan, előre tolva a súlypontot és a sima emelkedőket nyomni mint az állat! Megérkeztem az utolsó frissítőhöz Szarvaskőnél. Senkinél nem volt használható kerék, külső. Itt még egy kerékellenőrzés, kis pumpálás, közben egy rögtönzött helyzetértékelés a bringaTV-nek. A katonasíroknál még nem ért föl rám senki. Jó erőben voltam, az utolsó emelkedőt több mint 2 perccel gyorsabban nyomtam le a lapos gumival mint tavaly!

A defekt miatti megállások összesen 14-15p-et tettek ki, ehhez még hozzájön, hogy az utlsó 1,5 órában óvatosan kellett menni. Gondoljatok bele! Ha ez az elsővel történik, lehet, hogy most magyar győztes ünnepelnénk.

Hosszú, kemény maratonon az fog jól menni, aki türelmes és ki tudja választani a legjobb taktikát.

Üdv,
Marci

Baros Bálint, Bringabanda SC, terheli a pedált az Ördögoldalon:


Reggel kicsit fáradtan keltem, este párszor megébredtem és nyugtalanul aludtam. Összekészítettem a frissítésre való dolgokat, majd melegítés. Aztán Fire...

Az Ördögoldalon találkoztam FD-vel, készített is egy jó képet . Előtte nem nagyon történt semmi, csak mentünk-mentünk, Kovács Andrissal és Vizdivel érkeztünk Bánkútra a frissítőhöz.

Itt magamhoz vettem az újabb adagot. Aztán Omassáig együtt mentünk, Csipeskútnál a sárban lemaradtam egy kicsit Janiról és Andrásról, mert bénáztak előttem, aztán már egyedül nem bírtam akkora tempót menni, hogy behozzam őket a fennsíkig. A tempónál a km/h-t néztem nem a pulzust, hogy ne essen vissza. Majd jött a táv választás, a lefelék könnyedén mentek, az emlekedőn csökkent a pulzusom, olyan 156-160 között volt már csak kényelmes, fölé nem nagyon tudtam vinni.

Felsőtárkány: jött az első holtpont 3:56 körül ... szorított a mellkasom a lábam mintha lassulna ... pont ekkor láttam meg Andrást, de nem tudtam jobban menni, hogy felérjek. Helyre jöttem, majd kis idő múlva 4:24 körül jött a majdnem megpusztulok érzés, és a veséim is elkezdtek fájni.

Szarvaskőnél megkaptam a frissítést, nyomtam egy kövéret, és belevetettem magam a patak rengetegébe, elég sok víz volt benn. Innen ami emelkedőt tudtam, azt kitekertem, Elég sok helyen volt trutyi! Most nem folyt, hanem csúszott és ragadt. Sok helyen volt úgy, hogy lyukakat kellett tekerni, hogy haladjon az ember. Bélapátfalva előtt az erdei résznél még meghúztam egy tempót hátha valakit meg tudok fogni

Mivel bélapát előtt nem nagyon tudtam újítani, csak tartottam a pozíciómat. 12. helyen abszolváltam Master1-ben elég sűrű volt a mezőnyünk. Semmi nagy űr, két percenként beérkező. Boldog is vagyok+nem is

Üdv,
Bálint

A rövid megbeszélésen elhangzott, hogy milyen fontos a támogatók és a versenyeknek helyt adó települések vezetésének a szerepe ebben a nagyszabású versenysorozatban. A rendezők kiemelték az együttműködés fontosságát, hogy a szervezésben részt vevők számíthassanak egymásra. Mind Dósa Eszter (Vitalitás SE), mind Blazsó Márton (Bringabanda SC) kiemelte a sorozat hazai sportéletben betöltött szerepét, a jó szervezést, s azt, hogy a hétköznapi kerekesek is találkozhatnak a sportág hazai élvonalával, összemérhetik erejüket ugyanazon a pályán, ugyanazon körülmények között. Ez nem sok sportágban adatik meg. Andeas Kugler (Multivan-Marida) kiemelte, hogy ezen versenysorozat európai szinten is megállja a helyét és örömmel néz a másnapi verseny elé.


Andreas Kugler (Multivan – Merida), Dósa Eszter (Vitalitás SE - Scott), Blazsó Márton (Bringabanda SC - Haibike):

Mivel a tavalyi évben nem tudtam indulni (Olaszországban kerékpároztam), ezért nagyon-nagyon várt esemény volt számomra a szilvásváradi verseny.

Tudtam, h már semmi nem tántoríthat el attól, h elinduljak - nincs az a jégeső, sár és hideg, ami visszatarthatna! Mivel az előre tervezés nehéz dolog egy megszakítás nélkül gyártó multinál, ezért még az utolsó hétig fennállt a lehetősége, hogy behívnak egy új termék mintagyártása miatt, de miután biztossá vált a szabad hétvége, gyorsan neveztem is az ODIN-on.

Nevezés, átutalás, másnap igazolás az elfogadásról, és már kezdtem is izgulni...
Szombaton Jimmy vitt le négyünket. Jól vezet :) még a szakadó jégeső sem tántorította el, h a lehúzódó autók mellett száguldjunk el szélsebesen.

A rajtszám felvétel nem zajlott teljesen simán, Nevem a papíron, de a dobozban semmi. OKÉ-OKÉ "várjak fél órát és meglesz", mondták. Persze nem lett meg. "Majd telefonálnak, max 1 óra". De nem telefonáltak. 3 óra múlva megint ott álltam a rajtszám felvételnél, gondoltam, most már kivárom, h megkeressék, és láss csodát egyszer csak hozza az egyik hölgy a rajtszámomat. Végre minden adott az induláshoz!

Vagyis majdnem minden, mert még péntek este realizáltam, hogy a hátsó kerékagyam piszkosul szorul, így szombat este hármnegyed tízkor még megpróbáltuk megszerelni, de sajna nem jártunk sikerrel :( (végül aztán ez is megoldódott vasárnap reggel a SHIMANO sátorban. Szuper köszönet nekik! :))


6:00 ébresztő. Reggel Feriék társaságában egy finom kávéval indult a nap, köszönet ezért is. mert én persze nem vittem. A kávé utáni-verseny előtti metódusokat nem részletezném, azt hiszem, ez mindenkinek ismerős...

Rajt: kicsit izgultam de csak egészségesen. Megszólalt a megszokott "FIRE"
és már pattantam is a nyeregbe. Tudtam, h nagyon figyelnem kell, nehogy nagyon meghúzzam az elején és magával ragadjon a tömeg. Az első 20km szuper jól esett és éreztem, nem lesz baj az erővel. Itt találkoztam Robival ekkor elbizonytalandtam, h ez talán erős lesz és visszavettem egy kicsit. A lefelék jól mentek, engedtem neki rendesen, a bátorsággal tehát nincs gond, de a mászásokra bizony kell még erősödni. Robi meglépett és az Ördögoldalt nagyon meghúzta. Bánkútnál már 3-5 perc előnye lehetet. Jim frissített a többiek meg biztattak -maxi köszönet- pont jókor, mert kifogytam az erőből, de a következő lejtmenet jól esett és az a másfél banán kezdte visszapumpálni belém az "erő"-t.

Zsoltot utolértem innentől kezdve együtt toltuk, volt mikor szó szerint.
50 km-nél értem, értük utol Robit, aki a frissítőnél időzött egy ideje..
Megint banán és iso. Egy gyors kérdés Zsoltékhoz, Jöttök? Nem is tudom mit válaszoltak, vagy válaszoltak e egyáltalán én nem sokat gondolkodtam elindultam, meg is léptem tőlük. Még 19 km volt hátra, de ebből gyakorlatilag szint csak minimális és az utolsó kb. 10 az hiper szuper lejtmenet. Itt le is szedtem 10 embert :))

4:39 lett a vége. Összességében szuper jó volt, bár titkon szerettem volna 4ó-n belül teljesíteni. De nagyon messze voltam. A végére eléheztem, ebből okulva legközelebb óránként 1 zseléve számolok majd. Meglátjuk.

Köszönet a szállásért, a frissítésért, a szurkolásért, a társaságért, és a sok
segítségért.

Gratulálok mindenkinek akik indultak.

Üdv,
Balázs Gábor

Én jómagam is bizakodva néztem a verseny elébe. Nem is sokkal előtte meghatároztam egy fontos dolgot a hazai bringás berkekben, annak egy szűk rétegében. Meg kéne tanulni bringázni gyerekek. Hangzik az új szlogen. Ha már bringázás, akkor, azt kell mondjam, hogy a felkészülésem kritikán aluli. Sokan kérdezik, hogy miért nem versenyzek. Mert tisztában vagyok azzal, hogy ha azon a szinten szeretnék, mint az elmúlt 2-3 évben, akkor sok időt és fáradtságot kellene a sportra szánni és az most nem megy. Nincs cél, így nincs motiváció és akaraterő. De a tervek megvannak és alakulnak, alakíthatók. Valamint egy fontos tényező, hogy mostanában nagyon furfangos az időjárás. Sokat esik és ezt nem szeretem.


Szombaton megérkeztünk Szilvásváradra. Az idő szépnek bizonyult, majd amikor már a szálláson voltunk és az erkélyről csodáltuk a Bükk lankáit egy szürke felhőgomolyag bucskázott le a Szalajka Völgyre és eleredt az eső, ami majd 5 órán át esett. Felsejlettek előttem a korábbi évek saras versenyei, a tavalyi Szilvásvárad maraton és eldöntöttem, hogy én aztán nem fogok sarat dagasztani. Persze ez nem volt olyan egyszerszerű döntés és a társaság sokszor hallhatta még a dilemmám, azaz induljak vagy sem.

A felkészülésemből adódóan már „csak” a rövid távra neveztem. Sokat gondolkoztam, hogy megéri-e ezért a bringát összesarazni. Szép is, új is, féltem is. Így ez is megerősített abba, hogy nem indulok.

Tudom, ott van az a több száz, majd ezer induló, aki nekifeszült ennek a távnak és meg sem kottyant nekik. Azonban megtanultam már, ha bizonytalanul vágok bele egy versenybe, abból nem sok jó szokott kisülni. Így áttértem a második számú tervemre, miszerint fotózni fogok és szurkolok a csapattársaknak.

Ennek szellemében indult a vasárnap reggel. A szobám lakóinak viszonylag korán, mert már reggel 6.00-kor kidobott minket az ágy. Reggeli és készülődés. Mivel nem volt megfelelő terv a csapat logisztikával kapcsolatban, többször megtettük Jimmy-vel a szállás és a versenyközpontnak helyet adó Lovas Stadion közti majd 2 km-es utat. Szerencsére tudtam hasznosítani a sajtótájékoztatón szerzett VIP parkoló jegyemet is. Már majdnem sínen volt, amikor Katic, aki a szállásunk őrzőjévé avanzsált a reggeli rosszullét miatt megtáltosodott és mégis nyeregbe, illetve bringára pattant és nekivágott a versenynek (nem úgy mint én). Ekkor jött a segélykiáltás, hogy nincs meg a kulcs. Gyors telefonok, nincs segítség. Irány vissza, hisz arra vezet az út. Szerencsére hamar megtaláltuk a kulcsot, így mindenki mehetett útjára.

Én Borival, Anikóval és Kálmival nekivágtam a Bükknek. Kocsiba be, ablakot le (valami miatt büdös volt) és 13km szerpentin után bevettük a Csalánosi parkoló melletti (Bánkút) első frissítő pontot. Szerencsére útközben senkinek nem kellett hánynia, ami meglepő volt, ismerve a vezetési stílusomat.

Vártuk a felvezető motorost, de azt vagy lekéstük, vagy nem volt, mert egyszer csak megjelent Andreas Kugler és csendben elkerekezett mellettünk, egyedül. Sehol senki. Mintha csak egyedül bringázgatott volna az erdőben. Majd 2 perccel később érkezett meg a hazai élmezőny. Ebben a csapatban volt Blazsó Marci, aki hosszú távon ment, Melts András, aki a közép távot nyerte és Grósz Béla, aki a rövid távot nyerte meg. Majd hamarosan megérkezett Dósa Eszter, aki az elit hölgyek között volt az első.


Hosszabb szünet közvetkezett. Kicsit gombáztunk és elindultunk. Sajnos épp csomagoltam a felszerelést, amikor egy nagyobb bolyban a Bringabandás versenyzők érkeztek, így nem tudtam lefotózni őket.

Hamar visszaértünk az Ördögoldal tetejéhez. Ez egy híres, hírhedt mászás, ahol a verseny fáradalmai során elég nehéz feltekerni. Valahol a 30km körül érkezik ide a versenyző, már elég fáradt ahhoz, hogy a meredek, nagyon köves terepen feltornázza magát. De voltak kivételek is, meglepő módon nem is az élmezőnyben. Itt több néző is felkészült már a szurkolásra, de sör ide, sör oda nem tudtam csatarendbe szedni őket. Random módon helyezkedtek el a pálya szélén, így nem alkottak hatalmas tömeget, majd legközelebb.

Andreas Kugler, aki elsőként haladt el itt is előttünk. Nem erőltette a pedálterhelést miután rossz nyomot választott és kikapart:


A versenyzők között feltűnt Takács Tamás is, aki csukott szájjal, játszi könnyedséggel vette az akadály. Sikeres a felkészülése:


Az Ördögoldal szedi áldozatait. A meredek és köves emelkedő a fáradt versenyzők számára nehezen teljesíthető. Az erőnlét mellett fontos a jó nyomvonal választás is:


Tóth Rajmund, Budai Sziklák, kemény tempót dikált és az élmezőnnyel érkezett:


Csóka Bálint, Bringabanda SC, a hosszútávot abszolválta. Épp az Ördögoldara felfelé kaptam lencsevégre:

Itt kicsit hosszabban időztünk el, majd kicsit átfázva visszamentünk Bánkútra. Felmásztunk a sípályán, majd leereszkedtünk, frissítettünk és visszamentünk Szilvásváradra, ahol bevettük magunkat egy büfébe és teszteltük a hamburgert és a palacsintát. El is fáradtunk benne, hagytuk a többieket kibontakozni az eredményhirdetésen és elindultunk haza.

Farkas Zsolt a bánkúti sípálya előtt. Iszonyatos erővel hajt át a dagonyán, s a sarat dobálja hátsókereke:


Egy suhanó versenyző a dagonyában:


Üdv,
FD