Ma rendezték meg az első Underworld kupát, mely érdekessége, hogy a pályájának egy része egy föld alatti pincerendszerben kanyargott. Ez és a csúszós talaj sok esetben kalandokba keverte a versenyben résztvevő kerekeseket.

Sok minden történt, nagyon sok minden. Tulajdonképpen azt sem tudom, hol kezdjem. Ezen a versenyen nem indultam, bár lett volna hozzá kedvem, de még tavaly a bogácsi évzáró hétvégén beszéltük Fülöp Mikivel, hogy szervezik ezt a versenyt és szívesen veszik a segítséget. Ekkor felajánlottam szolgálataimat, és ennyiben maradtunk. Pár mail-t váltottunk, de Miki mindent intézett egyedül.

Egyedül a verseny hetén kért segítséget a pálya egy részének kialakításában. A pincei rész már kész volt kompletten illetve a foci pálya mögötti egy nyomtávos, „technikás” szakasz is. Ezért pénteken kimentem segíteni, kordonokat rakni, szalagozni, nyomvonalat kialakítani, molinókat kirakni, az utolsó simításokat elvégezni. Este 7-8körül végeztünk.

Másnap reggel 5:30ra mentünk vissza, belefért volna az 5óra is. De végül készlettünk mindennel. Egy kisebb hibát kellett javítani gyorsan még a verseny előtt. Amikor elkezdték a versenyzők a pályajárást, tömegesen szedte áldozatait a pincerészbe vezető lejtő, nagyon sokan estek itt, ezért nagyon gyorsan szőnyeget kellett ide is tenni. Ezt tudom csak hiányosságnak felróni. Gyerek betegségekbe szerintem nem esett a rendezvény, egy gikszer volt még, de ez szándékosságnak is betudható, a felfújt rajtkapu egyszer csak térdre esett, elment az áram. Végig futván a hosszabbító mellett láttam, hogy szét van húzva az egyik. Ezeket újra installálván helyre állt a rend, összekötöttem őket úgy, hogy ne tudjanak véletlenül kihúzódni egymásból és itt sem merült fel több probléma. No meg azért volt még egy baki, az első startnál. Akadt némi gond a hangosítással, mert Ádám szövegelése ugyan jól hallatszott, de a startot jelző, minden bringás szívét hevesebb dobogásra késztető, pulzusemelő „Fire” alig, szinte nem is hallatszott. Ezért nem volt mire indulniuk a versenyzőknek. Rövid állítgatás után sem javult a helyzet, ezért maradt a manuális „Rajt” ordítása. Szegény lányok vagy 2percig álltak a pedálba feszülve, a startra koncentrálva. Nem irigyeltem őket. Ezeket kivéve végig gördülékeny ment minden. Nem volt gond.

Verseny:
A pénteki felhőszakadás nem tett jót a pályának, jócskán felázott, egy része olyannyira, hogy azt tervezgettük, hogy kiveszünk belőle egy részt, de döntést elnapoltuk. Reggelre napsütésre ébredtünk a pályára kiérve javult a helyzet, a péntekihez képest, ezért nem változtattunk. Mégis csak egy monti verseny lesz ez, nehogymá’ végig döngölt talajon folyjék a verseny.

Feri reggel kihozta a sátrat, amelyet felállítottunk, szépen nyugiban. Körülöttünk sokan pakoltak, jó volt nézni a készülődést. Szépen szállingóztak az emberek, a regisztrációnál sem volt gond, ez betudható a szükséges előnevezéseknek. Viszonylag értelmes rajtcsomagot kaptak a versenyzők, láttam már több pénzért jóval karcsúbb tartalmú zacskót is. A pályajárás megkezdésekor szinte az összes fotós a pincebejáratához gyűlt és fotózták az eső-kelő rider-eket. A rajtok pontosak voltak, kivéve az elsőt, ott volt pár perc csúszás.

Csapatunkat elég sokan képviselték, az 5 futamból 4ben indult tőlünk versenyző. A legeredményesebb Sram Gábor volt, aki 3. lett kategóriájában. Bea a 4. helyig jutott. Marci sajnos eltaktikázta magát, ezért lecsúszott az utolsó körben a dobogóról, így Ő is 4. lett.

A nap legizgalmasabb versenye számomra még is a Kiss Robi és a Giant-Gyömrős Kecskés Zsolt között volt. Majdnem könnyes szemmel emlékeztem vissza arra az időkre, amikor hasonlóképp küzdöttünk egymással, Zsolttal. Robi végig üldözte, nem hagyta, hogy elmenjen, hangosan drukkoltam neki. Volt, hogy Robi kikiabált, hogy nem bírja, de még is végig oda tette magát. És meg is lett az eredménye, felőrölte idegeit Zsoltnak, aki hibázott egy pillanatra – elcsúszott -, s ezt kihasználva Robi megelőzte és be is ért előtte a célba. Nagyon szép volt, gratulálok! A Sram családnál is volt némi feszültség. A frissítő zónában állva azt láttam, hogy hol Judit, hogy Gábor az idegesebb. De végül is kiegyensúlyozott tempóval meg tudta tartani Gábor simán a 3. helyet. S egyetlen Bringabandásként állhatott dobogóra.

Le a kalappal a Merkapt Maraton Team SE előtt. Nagyon jó hangulatú versenyt hoztak össze. Persze ehhez hozzá tartozik a pincerendszer különlegessége is, az ötlet viszont mindenképp dicsérendő. Jövőre remélem, nagyobb tömeget tudnak megmozgatni, ha már egy közel 2 milliós városban került megrendezésre a verseny.

Üdv,
Jimmy

Bea élményei:

Már nagyon vártam ezt a versenyt hiszen még ilyen stílusú versenyen még nem indultam, de nem fűztem nagy reményeket hozzá…. mivel gyenge vagyok.

A verseny előtt sikerült pályát járnom ami nagy meglepetéseket rejtett magában, hiszen sáros, vizes és csúszós volt a pálya, az első emelkedőn már elestem utána sem volt valami fényes a helyzet, bénáztam…

A rajt is mókás volt nem tolakodtam, lányokat magam elé engedtem hiszen ez csak egy jó buli. A verseny során fantasztikusan élveztem a pályát az éles kanyarokat a lendületes egyeneseket a technikás emelkedőket, mindig vártam a rámpa előtti részt jól volt kialakítva, kicsit necces de kell az adrenalin. Sosem éreztem úgy, hogy nehéz lenne vagy kemény a pálya, jókat meccseltem a lányokkal, és kedvesen elengedtek ha kértem.
Én egy kicsit féltem az alagút rendszerben, nehogy nekimenjek valaminek, mert elég csúszós volt két kanyar, de nem történt semmi baj épségben végigtekertem a pályát, és remélem jövőre ugyan itt találkozunk.

A szervezők nagyon kitettek magukért, a szervezés a segítőkészség fantasztikus volt köszönöm, köszönjük. Minden csapattársamnak gratulálok aki elindult ezen a nem mindennapi versenyen, és a szurkolást a többieknek.

Üdv,
Bea