Az első magyar XCO kupafutam, az e-Bike kupa, nemcsak a magyar versenyzőknek számít az összetett eredményébe, hanem a szlovák kerekesenek is, hisz a verseny egyben része a Centrat European Cup-nak és szlovák kupasorozatnak is. Ez lehetett az oka, hogy közel 450 versenyző állt rajthoz a versenyen. Remélem nem hagytam ki senkit. Ha igen, kérem jelentkezzen.

A hét eleji esőzés ellenére a pálya a verseny napjára szinte teljesen megszáradt. A fás, rányas részeken találkozhattunk csak nedvesebb területekkel.

A pálya a tavalyi vonalvezetéshez képest keveset változott. A nézők örömére kapott egy technikás, sziklás részt illetve kicsit hosszabb lett, hogy a várhatóan nagy mezőny jobban szét tudjon húzódni. Pár kép a versenyről a csapat szemszögéből.

Bár Marci küzdött az elemekkel versen közben szépen hozta az általa is elvárható formát. De olvassuk, hogy Ő hogy látta a hétvégét és a versenyt:

"Szombaton elég későn érkeztem a helyszínre. Még volt annyi időm sötétedésig, hogy két kört menjek a pályán.

Első kört a merev Hai bicajommal, a másikat az új össztelós Hai Sleek-el. Az össztelós mellett döntöttem, mert a végén volt pár rázós leejtő, és a emelkedőkben nem nagyon éreztem a pulsz 0,6kg hátrányát.

Vasárnapra jól ébredtem, viszonylag jók voltak a lábaim. Ennek ellenére a rajt elég (nagyon) bénán sikerült, a pályán sem lehetett jól előzni. Én azért tudtam :-) ...bár sok energiámat felemésztett. Ráadásul pont Bogár Gabi volt, aki nem nagyon akart elengedni.

Az új bicajt is szokom még. A gombokat néha össze-vissza nyomogattam. Lock out elöl, hátul, váltani fékezni....

Érdekes viszont, hogy a hátsó rugóstag kapcsolóját szoktam meg talán a legjobban. Az SLX váltókarok viszont cserére szorulnak! XT, XTR sokkal jobb! Persze ezek semmit sem hátráltattak a versenyen. Sőt összességében a bicaj előnyt jelentett, mert az össztelós sokkal jobban tapad kanyarban és a kifékezett leejtőkön is többet lehet pihenni.

Valószínűleg több versenyen fogok a Sleek-el menni mint a merev bicajjal. Nagyon könnyű és erős. A Speckómnak ugyan kicsit jobb volt a rugózása, de a legkönyebb vázuk is kb. 700grammal nehezebb mint a Hai Sleek.

Az egyetlen hátráltató tényező az volt, hogy valamitől elrontottam a gyomrom és a második körben a rázós részek eléggé kínoztak. Kértem zsebkendőt Buzsóéktól, aztán megálltam pont egy halál tövises bozótosnál, amibe nem nagyon tudtam "behatolni" de egy nagyon segítőkész szurkolóbácsi mondta hogy takar. A többit nem részletezem, de ilyenkor hátrány a kantáros nadrágtól megszabadulni. Kb. 2-3 perc "szünet" után újult erővel folytattam a versenyt.

Szerencsére a High5 (klikk oda) izotóniás gélek és izók eléggé gyomorkímélőek és nem okoztak problémát a gyengült gyomromnak a verseny végéig. Ittam is bőven, mert a dehidráció kockázata ilyenkor még nagyobb.Sőt annyira összekaptam magam, hogy az utolsó két körre körátlagom 20perc alatt volt.

A Végén 17. helyen értem be a célba. Nagyon nem bánkódom, mert jobb erőben vagyok mint Eisenbergben. És ennél még csak jobb lesz. :-) Üdv, Marci"

Amikor a főrendezővel Szász Viktorral még januárban a Tábor-i Cyclo-cross világbajnokságra utaztam sokat beszélgettünk erről a versenyről, a rendezésről, arról a munkáról, ami a háttérben húzódik. Az e-Bike kupát sok számos verseny előzte, meg így Viktor és csapata már rutinosan kezeli az eseményt, de így is akadnak kihívások. A verseny, ha jól emlékszem már harmadszor kerül megrendezésre a határon túli Szlovákgyarmaton. Bár a szlovákiai kis falu pár száz méterre van a határtól máris szembetűnő a változás a hozzáállásban. Örömmel veszik a versenyt, hisz az egyik jelentős eseménye a falunak.

Az idei versennyel kapcsolatos rendezést megfűszerezte, hogy a verseny a magyar kupafutam mellett szlovák kupafutam is volt. Ha jól emlékszem a szlovákiai kerékpáros szervezet hozzáállása remek volt, majd 200 versenyzőnek foglaltak a környező településeken szállást a versenyzőknek. A verseny rész volt a Central Europen Cup-nak, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy a versenyen igen nagy számban voltak külföldi versenyzők. Nem csoda, hogy taroltak a versenyen.

Én vasárnap reggel mentem le a versenyre, reméltem, hogy a pálya nem változik annyira, hogy ne találjam meg azokat a helyeket, ahol fotózni szeretnék. Az oda út mókás volt, mert az út mellett rengeteg rendőr volt. Szinte minden kihajtónál, kereszteződésben állt egy-egy rendőr. Ez nagyban meghatározta a haladási sebességet, de ennek ellenére jól lehetett haladni.

Elérkezett az első kupafutam, ami egyben szlovák-kupa is volt. Számítani lehetett, hogy lesznek erős versenyzők. Szombaton érkeztünk Adrival és Botival. Mentünk három kört, lemostuk a bringáinkat, elfoglaltuk a szállásunkat és elmentünk vacsorázni.

Az új kategóriának és az új lebonyolításnak köszönhetően 12:15-re volt kiírva a rajtunk. Ez nekem szokatlan, és egy kicsit féltem is. Nem indultam sokszor tíz után. Sokat gondolkoztam, hogy hogyan oldjam meg a reggelit, az átmozgatást, de szerencsére minden jól működött.

A rajtunk egy kicsit csúszott, ez keresztbe tette a melegítésemet. Elmerevedtem és fáztam is kicsit, de a rajt után gyorsan melegem lett. Terepre felkanyarodva két szlovák srác meghúzta a sort. Mentem velük, a többiek leakadtak. A kör felénél az egyik szlovákot kikerültük, Ő már nem is ért fel a verseny végéig. Ekkor a szlovák bajnok 15-20mp-el meglépett tőlem. Ez az előnye megmaradt a verseny végéig. Mivel nem ismertem, nem tudtam mire számítsak. Csak abban bíztam, hogy majd „kidurran”. Nem akartam erősebb iramot menni, mert még az év elején nem tudom, mit bírok, és féltem, hogy én „fogyok el” és akkor többet bukok, mint nyerek.

Egyrészről bosszankodok, hogy nem tudtam felérni és 21mp-el kikaptam. Másrészről pedig bizakodó, hogy a Magyar-kupában elégnek tűnő előnnyel nyertem.
Köszönöm szépen a frissítést és a segítséget Adrinak. A szurkolást Vikiéknek és a többieknek. FD-nek, hogy az egész pályát bekiabálta, ha utolértem egy lassabb versenyzőt. Bizsónak pedig a HaiBike bringámat, ami természetesen ismét hibátlan volt.

Ezen a héten két verseny szerepel a programba. Szombaton meghívtak az Aréna plázába rendezendő versenyre, vasárnap pedig Gyenesdiásra megyünk, ahol a győzelemért hajtok, ha nem jön Marci (he-he)
Buzso

Korán volt, így nagyon szép párás idő volt, nagyon tetszett, ahogy megült a pára a völgyekben. Kicsit megriasztott a hőmérséklet, csak 2 fok volt. Mikor kiszálltam Balassagyarmaton a bolt előtt, zimankó fogadott. Gondoltam mi lesz itt. Szerencsére a nap hamar megoldotta a kérdést, ahogy előbukkant a dombok mögött, máris éreztette hatását.

Megérkeztem. Parkolás, rövid egyeztetés, gyorsan kicsomagoltam a sátrat, köszönöm a segítséget, majd gyorsan szétnéztem. Az év első komolyabb „hazai” versenye. Pár kérdés rögtön felmerült a jelenlévő szakmai vezetőkben. Hogyan is osszuk a kupapontokat? Gondoltam én ebben nem tudok állást foglalni, így haladtam tovább. A csapatvezetői megbeszélésen megtudtam - az én hibám hogy addig nem tudtam -, hogy mi a rajtsorrend, s az nem változhat. Majd pár perccel később megváltoztattuk. Köszi Mikusz.

Gyors egyeztetés A High5 termékekkel kapcsolatban Kusz Matyival, majd előszedtem a fotós cuccot. Na igen, erre is készülni kellene, mert nehéz a zsák. Edzeni kell. A nap végére rendesen elfáradt a derekam, a hátam, a vállam és a karom is. Kemény emelgetni a gépet. Majd 1000 képet csináltam, szóval sokszor emeltem a szemem elé a keresőt. A mennyiség mellet azt gondolom sikerült pár jó képet is csinálni, de minduntalan rájövök, hogy ez egy szakma. Meg kell tanulni.

Lassan start. Jöttek a gyerekek. Volt egy kissrác, aki hatalmasat esett. Az egyik kanyart szépen levágták a versenyzők, a rövidebb, de meredekebb íven fordultak rá a lejtőre. A srác szépen átesett a kormányon, de szépen kigurulta az esést, de ezzel egyetemben a tovább gurult a domb aljáig, ahol felpattant és kis segítség után ment is tovább. Bocsi Szabolcs, hogy leküldtelek menteni.

További startok, további versenyek. Én fotózom, majd egyszer csak rájövök, bár addig is tudtam, hogy felkészületlen vagyok, hogy éhes vagyok és nincs kajám. Szerencsére az egyik szervező meghallotta hasam korgását és felajánlott egy szendvicset, amit mint napi ellátmány kapott. Ilyen jól rég esett már a parizeres, uborkás szendvics. Vissza kell térnem az alaposabb előkészületekhez. Amellett, hogy meg kell tervezni, hogy mit is akarok fotózni, mi legyen a képen, kajával is készülni kell. Nem lehet csak úgy lerohangálni a hegyről és a pizzát sem hozzák ki a pályára.

Lassan jöttek az elitek. Hihetetlen, hogy milyen sebességgel haladtak. A start után Sziszkó haladt el előttem elsőnek, majd egy lengyel egység egy kövér gázt adott, az egyik srác ellépet és majd 1 perccel előbb érkezett meg a második kör elején. Csak tátottam a számat, így az oda komponált képek nem is lettek jók. Így szépen visszacsorogtam arra a helyre, amit már belőttem és készítettem a remek képeket.

A verseny végén már éhesen és ettől kicsit nyűgösen pakoltam össze és indultam haza, hogy a képekkel foglalkozzak.

Üdv,
FD